Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)
1. füzet - III. Janicsek József: A talajmechanika alapfogalmai és technikai alkalmazásuk, különös tekintettel a vízépítésre
38 Szerző most egy közvetlen módszert fog bemutatni, amellyel a kívánt keverék szemeloszlási görbéje, illetve a keverékhez szükséges súlyarány kiszámítása minden találgatás nélkül közvetlen úton történhetik. Mindenekelőtt ismernünk kell a megkívánt szemeloszlási görbének, jelen esetben az M-görbének jellemzőit. Rajzoljuk meg Jí-görbét a kettős logaritmikus koordináta-rendszerben, úgy a 10. sz. ábrában látható egyenest kapjuk, melynek jellemzői értékei : D 0' = 0-45 m/m és az eloszlási index : p = 1-73, amely előző tárgyalásunk szerint az S = 37%-hoz tartozó a: 0-abszcissza, tehát P-pont (1. 12. ábrát) a célszerű maggörbének egy kitüntetett jellemző pontja. Húzzuk meg ebben a P-pontban a függőlegest, úgy ez a fí x és B 2-gövbékét P x és P 2-pontokban fogja metszeni, ami azt jelenti, hogy azonos szemnagysághoz a /^-görbén S = 20%, a _B 2-görbén : S = 75% és a maggörbén S = 37% súlyszázalék tartozik. Állítsuk most már fel a súlyarányok törvényét. Ha a B x és B 2 anyagokból keverés útján kapott összetételben az arány 1 : n-hez, vagyis a .Bj-talaj minden egységnyi súlyához a B 2-talajból n-súlyrész tartozik. A probléma tulajdonképen n-nek megállapítása. A keverő és az eredő talaj szemszerkezete között a következő összefüggésnek kell — tetszőleges D~szemcse mellett — fennállni : Sj+nS 2 = s 3 2 l-\-n ebből : S v S 2 és S- ismerete mellett n- meghatározható. Ebben az esetben = 0-20, S 2 = 0-75 és 8 = 0-37, úgyhogy : 0-20+0-75 n = 0. 37 l-\-n ahonnan : n = 0-4:5. vagyis a jSj-talaj minden egységnyi súlyához a iJ 2-talajból 0-45 súlyrész veendő s akkor az összekevert talaj olyan szerkezetű lesz, amilyent a vízzáró magra vonatkozólag M-görbe megállapít. Természetesen kívánatos a számítással megállapított keverékre közvetlen szemszerkezeti meghatározást is végezni, hogy a számítás eredményét ellenőrizzük. Ez az eljárás lényeges munkamegtakarítással jár és ezért a mérnöki gyakorlatban hasznos szolgálatot fog tenni. 5. Víz- és pórustartalmi meghatározások. A tárgyalás menetének folytonossága megkívánja, hogy az I. táblázatban felsorolt kísérleti eljárások ismertetésében ugrást tegyünk és a 2., 3. és 4. alatt csoportosított kísérleteket később tárgyaljuk. A talajnak természetes állapotbeli víztartalmát és hézagtérfogatát a következőképen kell meghatározni. Víztartalom. A talajból kivett mintadarabot — alakra nézve lehet tetszőleges — legalább 1/100-ad gramm pontosságú mérlegen lemérjük, legyen ennek súlya : W (g). Lemérés után a talajmintát gáz vagy elektromos kályhában 105 й G hőmérsékleten legalább 5 óra hosszáig szárítjuk s lehűlés után újra megmérjük.
