Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - III. Kaán Károly: Az Alföld csapadékviszonyai és az alföldi telepítések és fásítások

53 ságtan és az orvostudomány stb. is érdekeltek e kérdések vizsgálatánál és hogy ezek a kérdések, valamint az ezekre vonatkozó megfigyelések mind biológiai természetűek ; végül hogy ez a mikroklíma rendkívül eltérő lehet és rendszerint eltérő is attól a makroklímától, amelyet a meteorológiai állomások felvételei mutatnak. Nem vett tudomást arról, hogy az erdőgazdák a vegetáció és a klíma egymással szemben érvényesülő és az előzőkben említett jelenségeire régóta tekintettel vannak és hogy e tárgyú minden megnyilatkozásaikban az erdőnek bioklimatikus, tehát a helyi (mikro) klímában megnyilvánuló kedvező hatását értik és hangoztatják. Világos tehát, hogy az erdönelc a mezőgazdasági termelésre, éppúgy, mint a közegészségügyre váló kedvező kihatása a törvényjavaslatban is ilyen elgondolással szerepel. Amint természetes az is, hogy ilyen céllal az Alföldre vonatkoztatott helyi hatások érvényesítésének szolgálatában hangoztatja a javaslat annak szükségességét is, hogy a mezőgazdaságilag müveit területek erdővel váltakozzanak, mert ez úton a bioklimatikus hatás megismételten és így minél nagyobb területen érvényesül. Ezt a célkitűzést pedig a mikroklíma tekintetében azóta történt tudományos megállapítások is mindenképen igazolják. Ezzel szemben -— mint vázoltuk — az aligazgató úr egész tanulmánya a makroklíma számadataival foglalkozik és állításainak bizonyítására is ezeket sorakoztatja fel. Ilyen adatok és a makroklímára vonatkozó megállapítások hangoztatása mellett a már említett, de minősíteni nem kívánt kitételek kíséretében azzal vádol bennünket, hogy mi nem is tájékozatlanság folytán, de tudva „hamis beállítással" az egész Alföld (makro) klímáját erdőtelepítéssel megváltoztatni ígértük, holott — mint írja és amint az minden tanult ember előtt különben is ismeretes — „az éghajlatot, nagy vidékek átlagos időjárási képét emberi beavatkozással megváltoztatni nem lehet." „Az időjárás megnyilatkozásaiban — így ír a továbbiakban - különböző időjárási, légnyomási hatásközpontok jutnak érvényre", amelyek „olyan erősek, hogy azok mellett minden emberi beavatkozás, minden korrektívum, erdőírtás, fásítás, öntözés stb. elenyészően kicsiny". Minekutána pedig pálcát tört halott miniszter, nyugalombavonult államtitkár és annak munkatársai fölött és a most idézettekben tájékoztatást nyújtott az olvasónak a klimatológia bizonyos elemi tételeiről, kijelenti fölös óvatosságból mégis : „nem azt mondom, hogy ezek a munkák helyileg, aránylag kicsiny távolságokra némi mikroklimatikus befolyásúak nem lehetnek ; csak azt hangsúlyozom, hogy ezek egyikének sincs mélyreható, messzire kiterjedő, éghajlatmódosító hatása." Majd tovább azt írja a fásításról és öntözésről : „mindezek alkalmasak arra, hogy éghajlatunkhoz alkalmazkodva olyan javító tényezők legyenek, amelyek annak szélsőségeit helyileg csökkentsék". Megállapítjuk, hogy ugyancsak a „javítás" szó alkalmazásával mondja a törvényjavaslat és a törvény is, hogy : „az egészségügyi és Mim.alikai viszonyok megjavítása érdekében ..." stb. ' Tehát mégis elismeri, hogy van helyi javító hatás ! csak terjedelmének arányai tekintetében bizonytalan ; ezért óvatos és azok méreteit inkább kicsinyített, határozatlan alakban körvonalazza ! Ezzel szemben pedig egyidejűleg kétségbevon mérték nélkül nagy „messzire kiterjedő éghajlatmódosító hatást", tehát olyan valamit, amire ilyen formában senki sem gondolt és ilyen szavakkal és értelemben senki sem állított !