Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - XIII. Könyvismertetés

248 Dr. ing. W. Buchholz : Erdwiderstand auf Ankerplatten. ( Földnyomás a kihorgonyzó lapokon.) Versuchsanstalt f. Grundbau и. Wasserbau d. Technischen Hochschule Hannover, Prof. 0. Franzius. Mitteilung Nr. 1. Verlag der Hafenbautechnischen Gesellschaft е. V. Hamburg, 1931. 32 oldal, 32 ábra. Kikötőpartfalakra, zsilipoldalfalakra és munkagödrök körülzásrására a legolcsóbb megoldás a kihorgonyzott függőleges vas-szádfal (Bollwerk). Legnagyobb és legújabb ezen a téren a brémai hajógyári kikötő partfala, melynek magassága a mederfenéktől a terepig 14-8 m. A rendszerint négyzet- vagy ritkábban téglaalakú lapokkal (tehát nem folytonos és végigmenő fallal) kihorgonyzott ilyenfajta partfalak mindenütt beváltak és azokat olcsóságuk miatt mind szélesebb körben alkalmazzák. Természetes, hogy a tudományos érdeklődés is mind nagyobb és nagyobb figyelmet szentel az efajta szerketezeknek. A szerző a horgonylapra kifejtett földnyomás kísérleti úton való vizsgálatát tűzte maga elé feladatul. Ugyanis mindezideig a terepszintig nem érő horgonyfalakra, különösen pedig a horgonylapokra eső földnyomás nagyságát csak durva becsléssel tudták meghatározni. 1. ábra. Előbb röviden ismerteti a keskeny, terepszmtig érő szádpallókra vonatkozó kísérleteket, illetőleg az eddigi, a horgonyzásoknál fellépő földnyomás figyelembevételére érvényben lévő számítási módokat és javaslatokat. Azután rátér saját kísérleteire, amelyeket nedves és száraz homokban négyzetalakú horgonylapokkal végzett. Kísérletei arra az eredményre vezettek, hogy a földnyomás egy-egy üyen lapra lényegesen nagyobb, mint ahogy azt eddig felvették, vagy a Coulomb-féle elmélet szerint számították. Ennek oka főként abban a körülményben rejlik, hogy a régi számítási mód nem vette figyelembe az oldalt is fellépő igen tekintélyes földellenállást. Az 1. ábrában egy csúszótest metszetben, alaprajzban, felül- és hátulnézetben van ábrázolva. Látjuk, hogy a csúszótest mennyire kiterjed a horgonylap oldalán túl. Továbbá, hogy a csúszótestet tulajdonképen térbeli görbefelületek határolják. Igen figyelemreméltó a felülnézete ( l/í> ábra alsórésze), amelyen sugárirányú repedéseket látunk egy kagylószerű repedési vonallal körülvéve. Az utóbbinak teljes kifejlődése jelezte, a kísérletek tanúsága szerint, a földjß ellenállás maximális értékének beálltát. Ha a relativ mélységnek nevezett — viszony (ff = a h horgonylap alsó élétől a terepszintig érő magasság, h = a horgonylap magassága) bizonyos értéknél (7-0) nagyobb, a kagylóképződés és a sugárirányú repedések nem jelentkeznek: a hor-