Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - XIII. Könyvismertetés

198 gonylap túl kicsi és „szánt" a talajban. Ezt a mélységet nevezi a szerző kritikus mélységnek, azaz olyannak, amelyen túlmenni nem szabad, viszont amelyet megközelíteni érdemes. Az 1/c ábrát szemlélve, látjuk egyrészt, hogy a végigmenő horgonyfal alkalmazása nem gazdaságos, másrészt könnyűszerrel rájöhetünk arra, hogy vari olyan horgonylap-, illetőleg horgonyrúdtávolság, amelynél az egyes lapok hatása egyenlőnek vehető a végigmenő horgonyfaléval. Ezt a távolságot a szerző kritikus horgonytávolságnak nevezi. Természetesen minden relatív mélységhez tartozik egy — és csak egy — kritikus horgonytávolság. Hogy a kísérleti eredmények alapján a szerző megfelelő számítási módot találjon, kísérleteit úgy kellett berendeznie, hogy a horgonyrúd húzásánál jelentkező elmozdulásokat, illetőleg a szakadólap helyét és alakját észlelhesse. Ezért a kísérleti homokanyagba 6 cm-enként egy-egy 0-5 cm vastag, színezett réteget iktatott be, képleteinek a levezetésénél pedig a térbeli csúszófelületeket átlagos hajlású síkokkal helyettesítette. Ekkép elérte, hogy a számítás és a kísérletadta eredmények végeredményben kevés különbséggel egyeztek. 2. ábra. A maximális földnyomósra — mely egyenlő a maximális horgonyerővel — a következő < Д2 kepletet kapta: F = Cf — , (Y = a föld térfogatsúlya). А С állandó értéke Ф = 32ö°-ra vonatkozóan a 2. ábrából vehető ki. Más és más aszerint, hogy végigmenő horgonyfalról (

С = M), vagy horgonylapokról (С = П) van szó. Itt közbevetőleg meg kell említenünk azt az igen nagyfontosságú és feltűnő kísérleti eredményt, amelyet már előbb ugyancsak a hannoveri kísérleti intézet állapított meg, — amely azonban a gyakorlatba mindezideig még nem ment át — hogy akár száraz, nedves, vizes, vagy akár viz alatt lévő homoktalajra is mindig ugyanaz a súrlódási szög veendő fel, amely állandóan kb. 32—33°. A 2. ábra segítségével megállapíthatjuk az adott //-mélységben elhelyezett előre felvett h oldalhosszúságú négyzetes horgonylap vagy végigfutó horgonyfal által felvehető legnagyobb erőt (F), aminek — biztonságból -— felét (alapgödör körülzárásánál kb. 2/

3-át) lehet horgonyerőként felvenni. A görbe alapján azután négyzetes horgonylapok esetében megállapítható az egyes horgonyrudak legcélszerűbb távoljj sága is, ami : a — b .ß . Az anyagkihasználás kedvező lesz, ha a — viszonyt 5-6 körül választói juk. A tanulmány téglalapalakú horgonylapok méretezésére is ad módszert, erre azonban itt nem térünk ki.