Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - X. Szabó Károly: A velencei tó

232 volna. A csatorna a tervezett méretek és 2 m magas vízállás esetén 1-96 m

3/sec vizet bírt volna meg, ami megfelel annak a mennyiségnek, amely a Velencei-tóból a legmagasabb vízállás mellett a volt délivasútdinnyési hídja alatt lefolyik a Nádastóba. A terv megvalósításának feltétele a keresztúri és abai malmok megszüntetése volt, mert ezek gátjai duzzasztják a vizet olyan magasra, hogy a felettük levő területek vize nem csapolható le. Ez a tervezett csatorna kiépítése 102,295 m

3 föld mozgósításával járna és az összes költség 26,856 forintra rúgott volna. A most tárgyalt és 1896-ban tényleg megépült csatorna azonban a Velencei-tó magas vízállása alkalmával csak a tó felesleges vizét, de nagy esőzések alkalmával a Nádas-tóra hulló csapadékot nem vezette le. így a mélyebb részeket a víz továbbra is elborította. Hogy azokat is lecsapolhatóvá tegyék, olyan költségtöbbletre lett volna szükség, ami egyáltalában nem állana arányban a várható haszonnal. Ezekkel kapcsolatban most már felemlíthető, hogy a lecsapolás által víztelenített terület a székesfehérvári kultúrmérnökség adatai szerint 2274 hold és 172 négyszögöl, az érdekelt birtokosok száma 152, akik közül Gárdony községhez 1, Pákozdhoz 3, Szerecsenypusztához 9, Seregélyeshez 72 és Abához 67 birtokos tartozik. Az 1896. év után kezdenek a Nádas-tó síkvizel eltűnni és iszapos részei kiszáradni. Közben a kiépített csatorna tisztogatásra és mélyítésre szorult, mert nagyon eliszaposodott. Az 1900 és az 1902-ős években felső szakaszán ki is öntött és a Cziráki-, káptalani- és az örsi prépostság birtokain nagy károkat okozott. Ezért hozzá is fogtak a tisztogatási munkálatokhoz, melyeket Péch Béla, a székesfehérvári kultúrmérnökség főnöke vezetett. Ez alkalomból az árkokból 15,422 m

3 földet emeltek ki és a töltés építéséhez pedig oldalról 12,394 m

3-t szállítottak, mert az árokból kiemelt föld nem fedezte a töltések anyagszükségletét. Ennek a munkálatnak összköltsége 17,692-40 korona volt. Mint már említettem, az 1896-ban kiásott csatorna volt hivatva a Velencei-tófelesleges vizének a levezetésére, mert a Velencei-tónak más lefolyása nincsen. Azonban ezen a csatornán annyi víz f oly ott le, hogy nagy szárazság idején a tó vízszíne nagyon alászáUott és a tavi halászatnak nagy károkat okozott. Ezért a velencei közbirtokosság 1896 augusztusában engedélyt kért Fejér vármegye alispánjától, hogy a csatornára a Nádas-csárda mellett a pákozd-dinnyési országút alatt egy bukógátat építhessen. A bukógát célja az volna, hogy nagy szárazság idején, alacsony vízálláskor a csatornán a víz folyását meggátolja, nehogy a tó vízszíne olyan mélyre szálljon alá, hogy a haltenyésztés céljaira ne feleljen meg. Az engedélyt a velencei közbirtokosság az 1896. évi november hó 22-éről keltezve XXIX/2. a vízikönyvi számú engedélyokirattal meg is kapta. Ez megengedte a közbirtokosságnak, hogy a Velencei-tó vizét minden év október l-étő

> március hó l-ig csökkenthesse. A többi hónapokban szükséghez képest joga van a tó vizét 104-40 m tengerszín feletti magasságig felduzzasztania. Azonban valahányszor a vízszín az említett 104-40 tszf.-i magasságot túllépi, akkor a bukógátra helyezett 20 cm rátéti deszkát el kell távolítania, hogy a vízszín ismét az említett magasságig szálljon alá. A bukógát építése a társaság érdekeit veszélyeztette, amennyiben lecsapolt területét és a Nádas-tavat az év 5 hónapjában, októbertől márciusig víz borította,, mert a csatorna nem bírta a bukón leömlő vizet elvezetni.