Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - X. Szabó Károly: A velencei tó

225 későbbi kutatások fogják eldönteni. A név mindenesetre Velence község nevének eredetével és változásával függ össze. A Velencei-tó két részből áll. Az egyik a szorosan vett tórész, a másik pedig az ú. n. Nádas-tó, Dinnyés, Szerecseny, Seregélyes és Börgönd határában. Régebben ez a két tó összefüggött, de a Császár-patak diluviális kavicshordaléka elválasztotta őket. Ez a kavicshordalék a Nádas-tavat olyan vastagon feltöltötte, hogy a feltöltés némely helyen 2—3 m-t is eléri. A Nádas-tó nagysága kb. fele a Velenceitóénak. Ma még csak az elláposodás kezdetén van és említésreméltó tőzegképződmény nincsen benne.

1 Egyébként a dinnyés-kajtori csatornával ma már teljesen lecsapolták. A kiszáradt tómederben a lápostavak egyik jellegzetes képződménye : a tavikréta, több helyen kibukkanik. Egyébként úgy maga a tó, mint annak környéke egyhangú. Sokkal szebb és impozánsabb elragadó tájképeivel és prehisztorikus emlékeivel maga a Velencei-tó és környéke. A Velencei-tó területe 25-922 km

2, melyből saját méréseim szerint 9-920 km

2 nádassal fedett. A tó területe öt község, és pedig Pákozd, Sukoró, Velence, Gárdony és Dinnyés között a következőképen oszlik meg : A község neve A községhez tartozó A község neve tó területe km

1 nádas területe km

2 part hossza nádas területe % Pákozd 11-808 4-894 9-45 41-45 Sukoró 4-416 1-460 4-20 33— Velence 4-851 1-891 6-60 39-60 Gárdony 4-362 1-253 3-75 28-73 Dinnvés 0-485 0-422 2-50 87— A tó keletkezésére nézve a már mondottak szerint tektonikus és deflációs medence.

2 Helyét a velencei hegység déli peremének tektonikus süllyedésekor előállott tektonikus törésvonal szabta meg, melynek szakaszai a dunántúli nagy törésrendszer egyes darabjai. Tehát nem a Balaton árkos süllyedésének folytatásában van. A Velencei-tó medencéjének kialakulása a többi nagy dunántúli medencével (Balaton, Sárrét, Zsámolyi, Zsámbéki medence) egyidős. A tó medencéje már a neocén korszak derekán kész öböl lehetett,

3 melyet a pontusitenger hullámai borítottak. A tó altalaját a tenger lerakódása szolgáltatta.

4 A pontusitenger felszikkadása után a Velencei-tó a pleistocén-korban a Nádas-tóval együtt hatalmas nyilt vízi tavat alkotott és minden valószínűség szerint a Sárréttel és a Zsámolyi medencével is összefüggött. A pleistocén-korban kezd a tó benépesülni.

5 Ekkor volt a tónak a legnagyobb kiterjedése és legmagasabb vízállása. A pleistocen-korú partot a tó körül mindenütt megtalálhatjuk, de legszembetűnőbb a déli parton, hol a tó mai partjával pár1 6—104. 2 7—20. 3 8—5. 4 9—533. 5 8—66. Vízügyi Közlemények. 15