Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - X. Szabó Károly: A velencei tó

226 huzamosan 350—400 m távolságban körülbelül a 110 m-es színvonal mentén, 6—8 m magas, a víz hullámai által abradált

1 lejtő fut végig. Hogy meddig tartott a tónak ezt a munkát végző magas vízállása és kiterjedése, azt még eddig nem sikerült megállapítanom. Később a pleistocén-kor után a tó terjedelme kisebb és kisebb lett és lassanként a mai alakját vette fel. A tó 1783 év előtt 5600 hold és 987 négyszögöl volt, de akkor a nagy szárazság következtében 601 holddal és 582 négyszögöllel kisebbedett.

2 1866-ban a tó teljesen kiszáradt. A kiszáradás 1865-ben kezdődött, de már 1870-ben a meder újra megtelt. A tó legnagyobb mélysége Sukoró és Pákozd között van, hol 2 m-t is elér. Átlagos mélysége 1-20 m. A tó mélységéről a mellékelt 1. számú izobát-térkép (a vízfelszín alatt lévő tómélységeket mutató, rétegvonalasnak mondható térkép) bővebben tájékoztat. A térkép felvételét 1932 augusztus hó elsőfelében végeztem. A tó akkori félha/i közepes vízállása 104-525 m volt az Adria felett. Mérések a tó vízállásáról 1931 május 9-étől vannak, melyeket a Földművelésügyi Minisztérium Vízrajzi osztálya végeztet. A mércét Velence községnél a tóban a parttól mintegy 5 m távolságra, a Csontréti patak torkolatánál helyezték el. 1 Abraziónak nevezik az óceánok szikláspartú szigeteinek partjain azt a munkát, amit a víz a partokon végez és aminek következtében a viz által megtámadott lejtőben fokozatosan lépcső keletkezik. A lépcsőnek a vízzel szemben fekvő fala meredek, a lépcső felszíne a falról lesodort és folyton mozgatott anyag hatása alatt legyalulva, közel, vagy egészen vízszintes vízbeérő lejtős lábát pedig a lesodort törmelék fedi. Hazánkban egyik legszebb, ilyen abráziós plató a hajmáskéri tüzérségi lőtér helye. Szerkesztő. 2 10.