Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - IX. Vas Leó: A nemzetközi Duna-bizottság első tíz éve

218 A bizottság személyi és dologi kiadásait ezekből a tagsági hozzájárulásokból fizeti. Az egyes tagállamok évi hozzájárulása 30,000 osztrák silling. Az eddig elért megtakarításokból az NDB már 150,000 osztrák silling tartalékalapot teremtett meg. Az aldunai hajózási hatóság kiadásait a beszedett hajózási illetékek fedezik. A megszűnt m. kir. aldunai hatóság minden 100 tonnásnál nagyobb, vagy 1-0 m-nél nagyobb merülésű vizijármű esetében, ha a) az Ómoldova—Orsova és b) Orsova—

Turn—Severin közötti szakaszon haladt át, 1. minden üres vagy megrakott hajó után teherbírásának megfelelően tonnánkint 20 arany fillér, 2. rakománya után pedig métermázsánkint 18 arany fillér illetéket szedett be. (Bizonyos árúk után az illeték azonban q-kint csak 6 aranyfillér volt.) Menetrendszerűen közlekedő személyszállító hajók a rajtuk levő árúk után a 2. díjszabás tételeit, a hajóért pedig az 1. alatti illeték felét fizették. Ha a vizijármű csak az a) vagy b) szakaszon haladt át, az 1. és 2. illetékek felét fizette. 3. A vontatási díj tonnánkint 1-25 aranyfillér volt a hajó teherbíróképessége és 1 aranyfillér minden 100 kg tényleges árúszállítmány után. A szövetségközi Dunabizottság az 1. alatti illetéket felére csökkentette. Az illetéket a bizottság román bélyegzésű koronában, az NDB pedig francia, később svájci frankban szedte be. (Elfogadták fizetőeszközül a leit és a dinárt is.) A hajózási illetékekből 1920-ban 662,815 francia frankot vettek be. Ez a jövedelem évről-évre növekedett s 1930-ban 1.451,429 svájci frankot tett ki. A jövedelem legnagyobb részét a Vaskapu-kölesön kamatszolgáltatására fordították. 1895-ben ugyanis a magyar állani az aldunai munkálatok céljaira 45 millió aranykorona névértékű kölcsönt vett föl. 1919-ben ez a kölcsön még 41.712,000 aranykoronát tett ki, évi annuitása pedig 1.450,000 aranykorona lett volna. A kölcsönkötvény-tulajdonosok hozzájárultak a kölcsön névértékének 32%-kal való csökkentéséhez s így az évi kamatszolgáltatás most már csak 487.200 svájci frank. Az NDB kötelezte magát arra, hogy a hajózási illetékből származó tiszta jövedelmet (a nyers bevételből levonva az aldunai hatóság költségeit, valamint a tartalékalap- és forgótőkealap-részesedést) a kötvénytulajdonosoknak kifizeti. Azok 1920—1929-ig 3.152,918 svájci frankot kaptak. Ezenfelül az aldunai hatóságnak 250.000 svájci frank tartaléktőke és 289.983 svájci frank forgótőke (az évi költségelőirányzat y

s része) áll rendelkezésére. Az aldunai hatóság személyi és dologi kiadása együtt 1920-ban 464,000 francia frank volt, ami évente fokozatosan emelkedve 1930-ban 729,000 svájci frankra emelkedett. A dunai hajózás fejlődése 1919—1930-ig és mai helyzete. Az NDB hajózási előadójának véleménye szerint bár a dunai forgalom még nem érte el azt a fokot, amely kedvező viszonyok között bekövetkezhetnék, lényegesen erősebb az 1914 előttinél. 1919-ben öt évi háború után, részben hadizsákmányként katonai kezelés alatt, részben sérülten, rossz állapotban és hajósszemélyzet nélkül vesztegelt a dunai hajópark legnagyobb része a kikötőkben s a folyam partjain. A szénhiány szinte lehetet-