Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - IX. Vas Leó: A nemzetközi Duna-bizottság első tíz éve

217 alatti hajózást akadályozó megállapítással szemben az NDB több teljes ülésen tartó, hosszas vita után a következő véleményét nyilvánította : Csupán azok az idegen lobogók kötelesek valamely állam kikötői közötti forgalomban előzetes engedélyt szerezni, amelyekre a Duna-akta XXII. cikkében felsorolt esetek vonatkoznak. Minden egyéb alkalmi, menetrend nélküli szállítmány, vagy nem nyilvános járat, ha valamely állam különböző kikötői között idegen lobogó alatt is bonyolíttatnék le, kell, hogy teljesen szabad legyen s nem teszi előzetes engedély megszerzését szükségessé. Adott esetből kifolyólag az NDB fenti véleményét a következővel egészítette ki : Ha valamelyik idegen vontató jármű, melyen nincs sem utas, sem árú, valamely állam különböző kikötői között belföldi vontatmányt vontat, nem tekinthető olyan műveletnek, amely előzetes engedély megszerzését szükségessé teszi. 2. A tranzitó hajózás szabadsága. A vám-, a közrendészeti és a folyamrendészeti szolgálat a különböző határokon áthaladó hajóknak nagy késéseket okoztak. Az NDB arra törekedett, hogy az egyes államokat ezeknek az alakiságoknak egységesebbé tételére és megrövidítésére bírja, hogy így a hajózási akadályok enyhülhessenek : 1929-ben végre elérte, hogy egyes határokon levő vámhivatalokban bevezették az állandó szolgálatot (nappal, éjjel, vasár- és ünnepnapokon) ; a hajók lezárható rekeszeinek a tranzitó forgalomban való lepecsételését elfogadták és az árúkíséret csak olyan árúkra vált kötelezővé, amelyek szabadon vannak s nem pecsételhetők le. Ezenkívül a parti államok a vámkezelési eljárást is egyszerűsítették. 3. Az Aldunai hajózási hatóságot az NDB és a két parti állam közti végleges megállapodás alapján 1931-ben végleg megszervezték. 4. Az 1895. évi 3%-os magyar „Vaskapu" aranykölcsön kamatszolgáltatását megindították. A jóvátételi bizottság 1924-ben a kölcsön szolgálatát kizáróan a román államra ruházta, s ennek ellenértékeid hajózási illeték kiszabására és beszedésére hatalmazta fel Romániát. Minthogy a Duna-akta XXXIII. cikke ezt a jogot nem Romániának, hanem az NDB-nek juttatta, a vitás kérdés a közlekedés és átmenet bizottsága (Comité de la Communication et du Transit) elé került. Ennek döntése szerint az NDB által kiszabandó és beszedendő hajózási illeték tiszta (nem brutto) jövedelme szolgál a ..Vaskapu" kölcsön kamatszolgáltatására. Az NDB erre a cimlettulajdonosokkal tárgyalást kezdett, melynek eredményeképen az NDB kötelezte magát, hogy az aldunai hajózási illeték évi tiszta jövedelmét a kölcsön javára befizeti. Románia és Jugoszlávia pedig kötelezte magát arra, hogy ha e tiszta jövedelem nem volna elegendő a kamatszolgáltatásra, akkor a mutatkozó hiányt fedezi. Az NDB és az aldunai hatóság pénzügyei. A szövetségközi bizottság működését 1919 novemberében az angol kormány által rendelkezésére bocsátott előleggel kezdte meg. Az előleg a titkári hivatal és az aldunai hatóság költségeinek fedezésére szolgált. Az 1920. évre már költségvetést állítottak össze. A hozzá szükséges alapot a 4 vezető nagy entente és 3 kis ententebeli állam által egyenkint befizetett 200,000 francia frank szolgáltatta. A későbbi költségvetés alapja all tagállam hozzájárulása, amely 1922-ig francia frankban, 1927-ig cseh koronában, azóta pedig osztrák sillingben fizetendő.