Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - VIII. Vas Leó: Az európai Duna-bizottság 75 éves működése

204 és a tulcsai ágban a Csatal—Szentgyörgy és Csatal—Izmail között is nagyarányú munkákat végeztek. 1856-ban a szulinai ágban kisvíz idején csak 8 láb (2-43 m) vízmélységgel lehetett számolni. Magában az ágban számos hajózásra alkalmatlan kanyar is volt s lépten-nyomon hajóroncsok feküdtek a mederben, melyek úgyis mint közvetlen hajózási akadályok, s mint zátonyképző tárgyak, szinte lehetetlenné tették a hajózást. Az EDB ezért elhatározta, hogy a hajózóutat ezeknek az akadályoknak megszüntetésével helyreállítja. 1857-ben megkezdték a roncsok kirobbantását és eltávolítását. 1864-ig négy nagy átvágást létesítettek s általuk 11 lábra (3-35 m) növelték a vízmélységet. Azután bójákkal kitűzték a hajózóutat s a balparton egymástól egy tengeri mérföld (1852 m) távolságban mérföldköveket helyeztek el. Továbbá vontatóúti hidakat is építettek és a partokat egész hosszában kikötőkarókkal látták el.