Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)
1. füzet - VIII. Vas Leó: Az európai Duna-bizottság 75 éves működése
189 és Szerbia) gyakorolták saját törvényük szerint a folyamrendészetet, a Vaskaputól fölfelé Ulmig pedig az 1857. évi hajózási akta volt érvényben. A világháború befejezésével a dunai hajózás egységes szabályozáshoz jutott. Előbb már rámutattunk arra, hogy ez a rendezés megtörtént volna akkor is, ha a központi hatalmak győzelmével fejeződött volna be a világháború. Az 1919 június 28-i versaillesi szerződés 331. cikkelye a Dunát Ulmtól a torkolatig nemzetközinek nyilvánította. A szövetkezett hatalmak Dunabizottságának ( Commission Interalliée du Danube) feladata : az első rendezés, ideiglenesnek volt szánva. Azután az ED B-t újból megszervezték, s a Duna és vízrendszerének nemzetközivé nyilvánított szakaszát (az EDB szakaszának kivételével) a Nemzetközi Dunabizottság (Commission Internationale du Danube) hatáskörébe utalták. A páriskörnyéki szerződések alapján a Duna-kérdés rendezésére 1920 augusztusában a szövetkezett és társult hatalmak, valamint a dunai államok képviselői Párisban összeültek és egyezmény alakjában megteremtették 1921 július 23-án az új Duna-aktát ( Statut définitif du Danube). A Duna-akta elvben kimondotta, hogy a hajózás a Dunán Ulmtól a Feketetengerig minden állam hajója részére egyenlően szabad. A hajózás szabadságát s a különböző állambeli hajók egyenlő jogait két nemzetközi bizottság biztosítja, az EDB, melynek illetékessége a Duna úgynevezett tengeri szakaszára, és a Nemzetközi Dunabizottság (alábbiakban NDB), mely a Duna folyami hajózású szakaszára, valamint nemzetközinek nyilvánított mellékfolyóira terjed ki. A két nemzetközi Bizottság bizonyos kérdésekben együttesen járhat el. Az EDB tagjai ideiglenesen Franciaország, Nagybritannia, Olaszország és Románia képviselői, tagja lehet azonban minden olyan európai érdekelt állani, melyet oda egyhangú határozatta] meghívnak. Az EDB ma ismét ugyanabban a hatáskörben működik, mint a világháború előtt. Illetékességének határát a Duna-akta igen érdekesen állapítja meg : Illetékessége, ugyanúgy, mint a múltban, és jelenlegi terjedelmének minden módosítása nélkül a Duna tengeri szakaszára, vagyis a torkolati ágaktól a Duna ama pontjáig terjed, ahol az NDB illetékessége kezdőelik (6. §.). Továbbá kimondja az új Dunaakta, hogy az NDB illetékessége a Dunának Ulm és Braila közötti szakaszára terjed ki. E bizonytalan szövegezés következtében az EDB-ben sok vita volt. Románia ellenállást fejtett ki a másik három tagállamnak ama véleményével szemben, hogy az EDB illetékességének felső határa Braila. Azt vitatta ugyanis, hogy a berlini szerződés Galacot szabta meg felső határul, s ha az EDB Galac és Braila között fenn is tartott pilótaszolgálatot és végzett is bizonyos technikai munkákat, azt Románia csakis a szabad hajózás érdekében, vonatkozó jogainak csorbításaként tűrte. A Népszövetség előtt folyt s éveken át tartó hosszas vita után a hágai nemzetközi bíróság kimondta, hogy az érvényben levő jog szerint az EDB-nak a tengeri Duna Galac és Braila közötti szakaszán ugyanolyan az illetékessége, mint a Galac alatti szakaszon, és hogy illetékessége alá tartozik a Duna Brailáig is, magát a bradai kikötőt is beleértve.
