Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - VIII. Vas Leó: Az európai Duna-bizottság 75 éves működése

187 Az acte 'publicot az érdekelt hatalmak 1866 június 1-én erősítették meg, s ezzel az okirat életbe is lépett. Az acte 'public főbb rendelkezései a következők voltak : Az EDB által létesített művek más célra, mint a dunai hajózáséra, nem használhatók. Az EDB a szulinai és a Szentgyörgy-ág hajózhatóvá tétele érdekében a szükséges munkákat végrehajthatja. A török szultán kötelezi magát, hogy az EDB-1 elismeri s működé, sében támogatja. A torkolati ágakban a hajózást az EDB hajózási rendszabályai szerint irányítják. A hajózást az EDB ellenőrzi. Az EDB fennhatóságát és a hajózási szabályok megtartását a Dunadeltában állomásozó hadihajók biztosítják. Az illetékszedés és az egészségügy kérdését rendezik. Az EDB műveit háború esetén a hadviselő felek semlegeseknek tekintik. 1866 március 28-án, minthogy a moldva-oláh fejedelemség megnehezítette a parti államok bizottságának megalakulását, 1871-ig meghosszabbították az EDB működését. Ezzel a határozattal a bizottság ideiglenes jellegéből sokat veszített s az új helyzetnek megfelelően is rendezkedett be. A torkolati műveket 1866— 1871-ig végleges alakban építette ki. Szulinán igazgatóságot, nagy műhelyeket és kórházakat létesített és 1868-ban megkezdte a szulinai-ág szabályozása érdekében az első átvágás építését. 1871 március 13-án Lonelonban kötött egyezmény 12 évre, 1883 április 24-ig hosszabbította meg az EDB működését. Az 1877/78-i orosz-török háború újabb akadályokat gördített a bizottság működése elé. Az oroszok ágyúzták Szulinát és elsiilyesztett köves hajókkal elrekesztették a szulinai ágat, a törökök viszont a Duna török szakaszán megtiltották a hajózást. A bizottság így minden jövedelmétől elesett, s kénytelen volt az építkezéseket megszüntetni, s személyzetének illetményeit átmenetileg 25%-kal csökkenteni. A háborút lezáró berlini kongresszus 1878 július 13-án a törököktől végleg elvette a Duna-deltát. Az északi Kilia-ág az oroszoké maradt, a szulinai és a Szentgyörgy-ág pedig Romániáé. Románia egy képviselője belépett az EDB-be, s a bizottság hatáskörét Izakcsától fölfelé, Galacig kiterjesztették. A Vaskaputól a torkolatig a Duna partján levő erődítéseket és várakat lerombolták. Az EDB-t megbízták, hogy erre a szakaszra készítse el a hajózási és folyamrendőri szabályzatot. A szuverénitásban beállott változások a fentebb említett 1865-i Acte public módosítását is szükségessé tették, s így keletkezett az úgynevezett Acte additionnel (kiegészítő akta), mely a hajózási és egészségügyi szolgálat újjászervezése, valamint a lobogóhasználat tekintetében is rendelkezett. Az 1883 márciusában megtartott londoni kongresszus az EDB működésének határidejét (amely 1883 április 24-én járt volna le) huszonegy évvel hosszabbította meg ( 1905-ig) és kimondotta, hogy a bizottság illetékessége hallgatólag további 3—3 évvel addig kitolható, amíg a szerződő hatalmak egyike ezt a megállapodást fel nem mondja. A bizottság működési területét egyben Galactól Brailáig, a tengeri hajózás felső végpontjáig terjesztették ki. Az orosz kézre került Kilia-ágon a londoni kongresszus külön rendelkezéseket léptetett életbe, melyek ezt az ágat az EDB fennhatósága alól kivonták. Miután a londoni kongresszus az EDB-t ideiglenes helyzetéből kiemelte és nagyobb állandóságot biztosított neki, a bizottságnak módja nyilt sokkal