Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - VIII. Vas Leó: Az európai Duna-bizottság 75 éves működése

186 azonban csak a krimi orosz-török háború befejezése hozott, amikor az 1856-i párisi békeszerződés a dunai hajózás szabadságát kimondotta. Eszerint a szerződő hatalmak kezeskednek arról, hogy a Dunán a hajózást nem fogják akadályozni, s hogy sem hajózási illetéket, sem vámot nem fognak szedetni, továbbá, hogy a közlekedés rendjét nemzetközi megállapodással fogják szabályozni. Az elvi megállapodás végrehajtására két nemzetközi bizottság szervezését mondták ki : a) az ideiglenes EDB1, a Dunának Izakcsa alatti szakaszán szükséges szabályozási munkák végrehajtásának idejére, b) a parti államok bizottságát (Commission Riveraine) a hajózási szabályok kidolgozására, a hajózást akadályozó különböző, életben levő intézkedések megszüntetésére, a Duna-szabályozás végrehajtására, valamint a feladatának befejezése után megszüntetendő ideiglenes EDB szakaszának átvételére. Az EDB 1856-ban Galacon kezdte meg működését. Tagjai voltak : Bécs, Páris, London, Berlin, Szentpétervár, Konstantinápoly s az akkori szárd királyság képviselői. A szervező hatalmak először kétévi határidőt adtak feladatának elvégzésére : a Duna torkolati szakaszának szabályozására. Az EDB az első időben nagy nehézségekkel küzdött. A delta állami hovatartozásának kérdése nem volt megoldva. A békeszerződés török szuverénitás alá helyezte ugyan, de más katonaság tartotta megszállva. Szulina kalózok, csempészek és tolvajok menhelye, a hajózás, a kereskedelem pedig védtelen volt. A 8 lábnyi (2-44 m) vízmélység, a nyilt tengeren való átrakodást tette szükségessé. A feketetengeri viharok a dunai hajókat átrakodás közben, vagy azután gyakran felborították. A bizottság székhelye, Galac, is mocsaras, egészségtelen, nagyon kezdetleges város volt. Ezek a körülmények nagy mértékben akadályozták az eredményes munkálkodást. Az EDB első teendője volt a szulinai révkapitányság és orvosi vizsgálat megszervezése, révkalauzolás rendszeresítése (illeték ellenében) s a galac—szulinai távíróvonal kiépítése. Azután dönteni kellett arról, hogy a delta három ága, a kiliai, szulinai és Szent György-ág közül melyiket képezzék ki véglegesen a hajózás céljaira. Az előtanulmányok alapján a kiliai ágat politikai és technikai okokból mellőzték. Legcélszerűbb vonalnak a Szentgyörgy-ágat találták, de opportunitásból a szulinai ág ideiglenes rendezését kezdették meg. 1858—1861-ig azután az ideiglenes vezérgátak megépültek. Ezzel a hajózásnak a legnevezetesebb akadálya megszűnt. Az EDB további teendői közé tartoznak magán a Dunán levő gázlók mélyítése, a hajózóút bójákkal való kitűzése és kikötőhelyek megteremtése. Elkészült azonkívül az ideiglenes hajózási rendszabály is, melynek alapján az EDB 1860 szeptember 1-től kezdve költségeinek fedezésére illetéket szedett. Azonkívül feladatának teljesítésére a bizottság nagyobb kölcsönöket is vett fel. Úgy a bizottságban képviselt tagállamok között, mint a parti államok és az EDB között azonban, mindjárt kezdetben, nagy nézeteltérések voltak. Kifogásolták az osztrák hajóstársaságot előnyben részesítő szabályzatot, s ezért egyesek az EDB feloszlását és a parti államok bizottságának felállítását, mások viszont az EDB kétéves működésének meghosszabbítását követelték. Időközben végleg elejtették a Szentgyörgy-ág felhasználásának tervét. Minthogy pedig a parti államok bizottságának megalakulása elhúzódott, 1861-ben elhatározták, hogy az EDB működését a parti bizottság felállításáig meghosszabbítják. Az EDB ötéves tevékenységéről 1861-ben egy úgynevezett „Acte public"-ben számolt be s egyben javaslatot tett a hajózási rendszabályokra és az illetékszedésre.