Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - VII. Vázsonyi Ádám: A bajai Deák Ferenc-hajózsilip javítási munkálatai

171 következménye volt. Mielőtt a fenti hét pontban felsorolt javítási munkálatok részletes ismertetésére áttérnék, röviden ismertetem a zsilip szárazzátételének munkáját. A munkatér víztelenítése. A zsilip vízteleníthetése céljából a csatornát a zsilip felett és alatt egy-egy földgáttal zártuk el. A zsiliptől 170 méter távol az előcsatornába épített zárógát koronamagassága 5-20 m volt a Duna „0" vize felett, koronaszélessége pedig 3-50 m. Míg a felső gát a Duna vizét tartotta vissza, addig a zsilip alatt 80 méterre az utócsatornát elzáró, a null felett + 2-20 m-re felérő koronamagasságú alsó gát a csatorna vizének visszatartására szolgált. Bár a gátak elég erős fagyban épültek, a fokozottabb gondossággal végrehajtott munkának köszönhető, hogy rajtuk a javítás négy hónapja alatt a legkisebb szivárgás sem volt észlelhető. Először a felső zárógátat építettük meg, hogy a lezárt zsilip és a felső gát között rekedt víz — amelynek szintje 185 cm-rel magasabb volt, mint a zsilipkamrában levő vízé — egy része még a csatornán lebocsátható legyen. A kétoldalról egyszerre épített felső zárógát összezáródása után azonban nem került sor a tiltótáblák felhúzására, hogy a zsilipfeletti vízszín a kamrákban levő víz szintjére szálljon alá, mert a kiegyenlítődés a hajózó- és tápnyílásoknál „teljesen lezárt" zsilipen át 7 óra alatt bekövetkezett. Számításunk szerint 375 liter víz szökött így el másodpercenként, beszédes bizonyítékául annak, hogy a zsilip záróalkatrészei (a kapuküszöbök, a kapuk párna- és bélésfái, a tölgyfa tiltó- és zsiliptáblák) mennyire rossz állapotban voltak és hogy a rossz zárás folytán milyen komoly vízveszteség állhat elő. Az alsó zárógát elkészülte után megkezdődött a gátak között maradt, átlag 2 méter mély víz leszivattyúzása. A leszívást két elektromotorral hajtott centrifugái-szivattyú végezte, egy az elő, és egy az utócsatornában. Az így eltávolított víz mintegy 13,000 m

3 volt. A szivattyúk munkájánál a fagyos idő és iszap sok nehézséget okozott. A munkatér szárazzátétele után ugyancsak két szivattyú emelte ki a munkatéren feltörő talajvizet, ami 24 óránként átlag 175 m

3 (2-026 l/sec) volt. A szivattyúk éjjel-nappali készültség mellett, a szükséghez képest megszakított üzemmel, 87 napon át látták el a víztartás munkáját. A munkatér víztelenítése után, a javítási munkák megkezdése előtt az első teendő a zsilipkamrák kitakarítása volt. A februári havas, fagyos időben nem kis nehézséggel kellett megküzdeni, míg a közel 9 méteres mélységből a mintegy 900 m

3 iszap és a tápkamrában talált mintegy 130 m

3 terméskő el volt távolítható. A munkát részben házilag készült felvonókkal, részben talicskákkal végeztük. A kitakarítás köbméterenként átlag 2-64 pengőbe került. A kitakarítás után az alábbi javítási munkákra került a sor : 1. A középső fal megerősítése. Mint már említettük, a munkálatok egyik legfontosabb követelménye a középső fal veszélyeztetett (felső zsilipkapu melletti) részének megerősítése volt. Az erősítés a tápzsilip felől egy vasbetongyámfalnak a középső falhoz való