Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - VII. Vázsonyi Ádám: A bajai Deák Ferenc-hajózsilip javítási munkálatai

170 vizsgálása, hogy a fenéklemezen vannak-e repedések és a fenék alatt esetleg kiüregelődések, a következőképen történt : Egy tutajra szerelt fúróberendezéssel a vizén keresztül átfúrták a betonfeneket. A hajózó kamrában két, a tápkamrában egy lyukat fúrtak. (Lásd a 3. számú ábrán.) A betonfenék alsó síkja alá 40 cm-re leérő lyukba egy tömlővel ellátott vascsövet dugtak és ezen keresztül, igen óvatosan, 1—2 atmoszféranyomással levegőt préseltek be. A bepréselt levegő a betonfenék repedésein keresztül utat talált és a víz felszínén jelentkező buborékok jelezték a repedések helyét. A repedéseket ilyen módon feltárva, megállapították, hogy a fenék erősen össze van repedezve. Hogy a kifujt repedéseket egyelőre eltömjék, a vizsgálat után ugyanazon csöveken keresztül cementpépet préseltek be, aminek következtében a repedések nagyrésze eltömődött. Ezzel, a vizsgálat után történt munkával a 3 lyukba összesen 33 q cementet használtak fel, az alkalmazott nyomás 2—5 atm. volt. A téglából épült falakat és pilléreket ugyancsak tüzetesen megvizsgálták. A végrehajtott vizsgálat eredményei és a leszűrt meggondolások alapján az alábbi javítási munkák végrehajtását határozták el : 1. A hajózózsilipet és tápzsilipet elválasztó fal közvetlenül veszélyeztetett részét meg kell erősíteni. (A 2. számú ábrán sraffozással feltűntetett falrész.) A zsilip ugyanis fontos árvédelmi szerep 3t tölt be, mert a fej vonala a Duna ottani balparti árvédelmi vonalának egy része. Árvíz esetén pedig épen az említett (sraffozott) falrész viseli a víznyomásból közvetlenül származó és a kapura ható víznyomásból a falra közvetve átadódó erőket. Ez a víznyomás elég tekintélyes. Ugyanis a 90-90 m A. feletti árvízszín és a csatorna közel állandó 85-00 m A. f. szintje közötti különbség 5-90 m. (A felső zsilipkapu alatti középső falnak már csak félakkora, vagyis 2-95 m magas víznyomást kell viselnie, mert a hajózókamrában rendesen megosztott vizet tartanak.) Az említett falrésznek megerősítése annál fontosabbnak látszott, mert éppen ez volt legerősebben megrongálva, annyira, hogy a legutolsó árvíz alkalmával a vizet már áteresztette. 2. A mélyebben megbontott falazatrészeket és pilléreket cementhabarcsbepréseléssel kell megerősíteni. Ugyanis a téglából készült falakat a víz és fagy (különösen az 1928—29. évi rendkívüli szigorú télen beállott erős fagyok) általában igen erős mértékben megtámadták úgy, hogy a falak egységes tömörsége néhol nagyobb mélységig meg volt bontva. így különösen a fentebb említett veszélyeztetett, vízáteresztő középső falrész. 3. Az elmorzsásodott, kifagyott téglarétegeket el kell távolítani és vagy betonnal pótolni, esetleg újból téglával felfalazni. 4. A zsilip feneke alatt esetleg található kiüregeléseket cementhabarcs-bepréseléssel kell kitölteni. 5. A fenéklemezen található repedéseket tömíteni kell. 6. A falak tetejét vízzáró-módon kell szigetelni. 7. Kellenek még kisebb tatarozási és kísérő mellékmunkák is. A javítási munkálatokat Lampl Hugó kir. műszaki tanácsos tervei szerint végezték. A munkálatok, mihelyt a Duna vízállása azt lehetővé tette, 1932 januárjában indultak meg és egyfolytában májusig tartottak. A munkának az előirányzottnál hosszabb időre való kitolódása a szokatlanul hosszú és kemény téli idő