Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - III. Kenessey Béla: Az 1885 : XXIII. tc. alapján megállapítható hozzájárulás és az eljárás lebonyolítása

21 nem tartozván a vízjogi törvény, jelesen annak 40. §-a hatálya alá, arról itten beszélni felesleges. g) Az utak érdekeltsége. Az eddig előadottakból elég világosan kitűnik, hogy a 40. § alapján való jókarbahelyezés a mederből kilépő, nagyobb árvizek magasságára csak igen csekély befolyással van. Annál kisebb ez a befolyás, minél szélesebb a völgy. Ha tehát az utak szempontjából vizsgáljuk a dolgot, azokra az árvizeknek annál csekélyebb befolyásuk van, minél helyesebben vannak megépítve, illetőleg minél magasabbra vannak a várható árvíz színe fölé felemelve. Ugyanis minden közforgalmú útnál kielégítendő az a feltétel, hogy az megfelelő mértékkel magasabb legyen a várható legnagyobb árvíz színénél és hogy azok oldalrézsüi az árvíz által való támadástól lehetőleg meg legyenek védve. Ebből általános esetben az is következik, hogy az utak bevonását az árvizek szempontjából lehetővétevő érdekeltség igen alacsony fokú és bizonyos nagyobb, de akkor is csupán korlátolt érdekeltségről lehet szó, ha a vízfolyás elhanyagolt volta következtében az út környéke vizes, tehát az utat az elsüllyedés veszélye fenyegeti. Ha ilyen eset egyáltalában elő is fordul, a vízfolyás jókarbahelyezésnél az út szempontjából sokkal jobb segítség, ha azt magasabb helyre tesszük át. Ha pedig nincsen arra való mód és alkalom, akkor az út érdekében külön lecsapolást kell csinálni. Persze az utóbb tett megjegyzések csak a völgy irányában haladó utakra vonatkoznak. Ha alárendeltebb utak árvíz alá kerülhetnek, azok területe természetszerűen ugyanolyan elbírálás alá esik, mint egyéb ártéri területé. Van azonban az utaknak egy másik szempontjából való érdekeltségük is és pedig főként akkor, ha azok a vízfolyást keresztezik. Ilyenkor a helyzetből következik, hogy az út tulajdonosa egyúttal parti birtokos is, tehát a parti birtokot másutt terhelő kötelezettség alól nem mentesíthető. Ezt az egyébként természetes és törvényes elvet a gyakorlatban eddig tudtonmal nem igen alkalmazzák. h) A vasutak érdekeltsége. Elbírálása teljesen azonos, mint az utaké, ezért külön tárgalást nem igényel és csak azt kell még azokhoz hozzáfűzni, hogy vízfolyások keresztezésénél a pályatest rendszerint töltéseken halad és hogy a töltés egy vagy két oldalán ugyancsak rendszerint anyaggödrök is vannak, amik a kisajátított területbe bele vannak foglalva. Ez a körülmény a vasút parti birtokosi jellegét teljes erővel kifejezésre juttatja. i) Az állam érdekeltsége. A törvény szava, de meg a rávonatkozó magyarázatok szerint az államnak a tutajozás és hajózás szempontjából lehet érdekeltsége. Olyan eset, amikor hajózható, vagy tutajozható vízfolyás jókarbahelyezéséről van szó és azt a 40. § alapján oldanák meg, a legritkább esetben fordulhat elő, mert hiszen azok természete a legtöbb esetben azt követeli, hogy állami kezelés alatt álljanak. Ez az állami kezelés azonban csakis a vízi forgalmi érdekek kielégítéséig terjed ki, ha tehát a partok védelmére is szükség van, abban az esetben a vízjogi törvény 46. §-át még az érdekeltségeket érintő ilyen vízfolyásoknál