Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - I. Kenessey Béla: Viczián Ede

VICZIÄN EDE. írta: KENESSEY BÉLA. Az emberi mulandóság változatlanul megnyilatkozik. Az egyik pátriárka kort ér el, a másikat vagy teljesen, vagy aránylag fiatalon ragadja ki az élők sorából. A volt m. kir. Vízépítési Igazgatóság, illetve a földmívelésügyi minisztérium vízügyi mérnöki főosztálya immár negyedik volt főnökét vesztette el. 1931 szept. 19-én meghalt Viczián Ede ny. miniszteri tanácsos, az említett főosztálynak volt főnöke. Bármilyen véges is az élet, egy-egy valódi érték letűnése mindig fájdalmas nyomokat, sebeket hagy hátra. Különösen áll ez akkor, ha a mulandóság olyant töröl ki az élők sorából, aki még élhetett és akinek még élnie kellett volna. Ilyen volt a szó mindenképen teljes értelmében Viczián Ede. A tápiófarmosi ősi kúrián 1872 március 17-én született. Amikor elemi iskolás kisdiák kora után édesanyjának védőszárnyai alól kikerült, Budapesten a kegyesrendiek gimnáziumába adták, aminek elvégzése után a műegyetem mérnöki szakosztályába iratkozott be. Mérnöki oklevelét már 21 éves korában megszerezte. Önkéntesi évének leszolgálása után hamarosan megválasztották a Középtiszai Armentesítő Társulat szakasz-mérnökének, de ott csak nyolc hónapot töltött, mert már 1895 júliusában állami szolgálatba lépett. Mint fiatal segédmérnököt a