Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - III. Kenessey Béla: Az 1885 : XXIII. tc. alapján megállapítható hozzájárulás és az eljárás lebonyolítása

42 val vissza nem került, maga az eredeti vízfolyás medre vízszegényebb. Ez egyben azt jelenti, hogy a használatot elkerülő vízfolyásszakaszon a víz nem a természetes mederfenntartó energiájú. Ez más szóval annyit tesz, hogy a vízfolyásnak ebbe a szakaszába zavaró körülmény került bele, aminek hatása az eddigi módon szintén kifejezhető. A kifejezési mód vizsgálatánál tekintetbe kell vennünk, hogy amikor a vízhasználat által nem érintett szakaszon 3-86 m

3/sec vízmennyiség kiöntés nélkül megfér a mederben, annak egy része mindig a műcsatornába kerül bele s csak másik része folyik le a megkerülő mederszakaszon. Azért említem itten a normális mederben megférő vízmennyiséget, mert ebben az esetben kisebb vízből kiindulni nem lehet. Tegyük most már fel, hogy az ipari csatorna átlagos esése 0 0004, vagyis 0-4 promille, a műcsatorna egész hossza 2100 m, tehát abban csupán a víz mozgása 0-84 m esést használ fel. Tegyük még azt is fel, hogy a művet elkerülő vízfolyás szakasz hossza 2000 m, vagyis annak egész esése eredeti felvételünkben feltételezett 0-0016 viszonylagos esés mellett a 30 cm-es duzzasztás hozzászámításával 3-5 m. Eszerint a vízmű 3-50—0-84 — 2-66 m esést használhat fel. Minthogy pedig az ipari víz mennyisége feltevésünk szerint 0-500 m

3/sec, a műnél lebukó víz elméleti munkája 1330 kg s ha a mótor hatásfoka 75%, a tényleges munkateljesítmény 13-3 lóerő. Mielőtt most már a hozzájárulás megállapításának kérdésére áttérnénk, még egy dolgot kell tisztáznunk. A malmot üzemvízzel ellátó műcsatorna kezdetén bármilyen vízbeeresztő művet építünk, azt alig lehet úgy megoldani, hogy úgy normális, mint magas vízállásnál csakis az iparivíz mennyiségét engedje be a műcsatornába. Arról azonban gondoskodhatunk, hogy a többlet ne menjen túl bizonyos mértéken. Ennek előnye az alábbiakból igen tisztán kiviláglik. A hozzájárulás megállapításánál két esetet tárgyalok. 1. Az egyikben a mederben különben megférő árvíz a műcsatornába 1-000 m

3/sec hatol be, tehát a malmot megkerülő vízfolyásszakaszban 2-86 m

3/sec marad benn. Miután feltevésünk szerint a meder relatív esése 0-0016, a korábban is mindig feltételezett parabolikus mederdeformáció esetében a 2-86 m

3/sec víz 0-956 m vízmélységnél és 1-031 m/sec sebességgel folyik le. Tudva' most már, hogy a mederben különben kiöntés nélkül megférő középárvíz sebessége 1-119 m/sec az elragadó erőben beállott változást a érték fejezi ki. Ezzel tehát kell a megkerülő meder hosszát megszorozni, hogy akkora hosszat kapjunk, amiben az elragadó erő ugyanakkora, mint 2000 m hosszú normális szakaszon. A keresett hossz tehát : Feltevésünk szerint a vízfolyás minden folyóméterére átlag 0-05 kat. hold érdekelt terület jut. Tehát a 2356 m hosszra eső érdekelt terület 117-8 kat. hold. Tudjuk azonban, hogy a 2000 m vízfolyáshossz már 2000. 0-05 — 100 kat. hold ж = 1-178. 2000 = 2356 т.