Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - XI. Pogonyi György:Az 1932. évi tiszai árvizek

251 március 15—18. napjaiban volt esők hatása alatt hirtelenül megolvadt. Ennek folyománya volt azután az ugyancsak hirtelenül fellépő áradás is. Mielőtt most már az árvizek levonulásának hidrológiai ismertetésére rátérnénk, röviden ismertetni kell még az 1931/32-es jégviszonyokat. A tél folyamán úgy a Tisza, mint msllékfolyói a nagy hidegek hatása alatt állójéggel voltak borítva. Emellett a folyók vízállása mindenütt alacsony volt. A zaj megállására és a jégpáncél vastagságára vonatkozólag a következő adatok említhetők fel : A jégmegállás ideje A jégpáncél vastagsága A Szamoson 1931. XII/19. 44 cm A Bodrogon 1932. 1/17. 68 ,, A Hernádon 1931. XII/25. 41—54 ,, A Sajón 1932. II/7. 24—40 „ A Körösökön 1932. II/7. 12—28 ,, A Maroson 1931. XII/21. 32 ,, Ilyen viszonyok közt valóban hálásak lehetünk a Gondviselésnek, hogy az álló jegek az olvadás megindulásakor mozdultak meg. Ha ez nem így történik, a következmények szinte kiszámíthatlanok. Az időjárás megváltozásakor a Felsőtiszán és a mellékvizeken is megkezdődött a zajlás, ami együtt járt a vízszínemelkedéssel. Szeged kivétel volt, mert ott a zaj csak március 25-én kezdődött meg, amikor is a vízállás + 667 cm volt. Az áradás következtében előállott vízszínemelkedés a folyók medréről a jeget eltakarította és ezzel egyúttal megszűnt a közben rohamosan emelkedő Körösökön is a különben elháríthatlan baj. Ezek előrebocsátása után rátérhetünk a levonuló árvizek tárgyalására : Az árvíz legelőször a Körösökön jelentkezett. Ez természetes is. Hiszen ezeknél a legrövidebb a távolság a vízgyűjtő terület és a torkolat között, továbbá ezek vízgyűjtőjébe hatol be legkorábban a délnyugati szél és így ott jelentkezik legkorábban a tavaszi csapadék. Az időjárásnak már említett megváltozásakor a gyomai vízállás + 32 cm volt. Ettől kezdve mérsékelten emelkedett március 18-ig, amikor a jelzett mércén 4- 280 cm volt. A most említett naptól kezdve az áradás már rohamossá lett és naponként 100—160 cm-t tett ki. A vízállás március 21-én érte el ott az első tetőzést és pedig -f- 780 cm-el. A szegedi állójég levonulása után Gyománál is megkezdődött az apadás és az ottani vízállás március 30-án már csak + 604 cm-re szállott le. Ez a gyomai apadás azonban csak rövid életű volt, mert újabb árhullám jött reá, ami a vizet ottan április 5-én a második tetőzés magasságára, + 838 cm-re emelte fel. A most említett vízállás 2 napig tartott s utána ismét apadás következett. Április 14-én a víz már + 688 cm-ig apadt. Ekkor azonban már leérkezett a Tisza árhulláma is, ami azután a gyomai vízállást ismét megemelte s így az április 18-án + 720 cm-el harmadszor is tetőzött. A Tiszán Szegednél április 15.-e után beállott fokozatos, de lassú apadás hatása alatt a Körösök vízszine is apadt, mert hiszen a vizek szabad lefolyást találtak. Május végére a gyomai vízállás már + 100 cm-re süllyedt.