Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - XI. Pogonyi György:Az 1932. évi tiszai árvizek

252 A Körösök árvize után a Marosé jelentkezett. A Maros makói vízállása az időjárás megváltozásakor még csak igen alacsony : -f- 18 cm volt. Az emelkedés március 18-án kezdődött meg és az első árhullám + 370 cm-es vízállásnál tetőzött. ASzegedalól elvonult jég hatására a makói vízállás alaposan lesüllyedt és április 1-én már csak + 210 cm volt. Ezt ismét áradás követte s a vízállás naponként 50—60 cm-t emelkedve, ez a második árhullám április 10-én -f- 580 cm-es legnagyobb vízállás mellett tetőzött. Szegednek nagy szerencséje volt, hogy ez a tetőzés a szegedit megelőzte, mert amikorra az utóbbi beállott, a makói vízállás már -j- 502 cm-re apadt le. A Maros árvizére megemlítendő, hogy amíg annak eddig ismert legnagyobb aradi magassága + 410 cm volt, addig az 1932-es tetőzés ugyanott + 504 cm, vagyis 94 cm-el nagyobb volt. Hogy ez az abnormálisan magas víz a Maros egész völgyében, de különösen Aradon és annak környékén mekkora károkat okozott, az a hírlapi közlemények révén eléggé ismeretes. A Maros makói vízállása április 11-től kezdve állandóan apadt május 5-ig, amikor egy kisebb esőzés hatása alatt ismét emelkedett. Az emelkedés azonban nem volt nagy és a makói mérce május 9-én csak + 358 cm-t mutatott. Ettől kezdve lassú apadás állott be és a vízállás május végén már csupán + 150 cm volt. A Tisza felső folyásán a Szamos szállította a legjelentékenyebb vízmennyiséget. A Szamoson március 19-től 29-ig vonult le az első nagyobb árhullám, ami Csengernél + 586 cm-el tetőzött. Ennek hatása az alacsony állású Tiszán Vásárosnaménynél volt érezhető, ahol a vizet + 486 cm-re emelte fel. A Szamos jegének elvonulása után annak csengeri vízállása +162 cm-re apadt le, aminek hatásaként a vásárosnaményi vízállás is leszállott és pedig +138 cm-re. A most vázolt szamosi első árhullámot csakhamar újabb követte, ami összeesett a Tiszán megjelenővel. Ez a második árhullám Csengernél április 6-án + 678 cm-el tetőzött. A Felsőtisza árvize ugyancsak április 6-án Tiszabecsnél + 390 cm-es vízállást okozott. Ez a két árhullám, valamint a Bodrognak az eddigi maximumot megközelítő árvize összeesvén, a Tiszán Vásárosnaményben már + 848 cm-es vízállásra vezetett. Ottan az eddigi legnagyobb víz, az 1888,-i + 900 cm volt. A most jelzett árhullám öt nap alatt ért le Tokajba, ahol április 11-én + 856 cm-el tetőzött. (Ugyanott az 1888,-i + 872 cm volt. Az árhullám Tiszafüreden április 15-én + 750 cm-el kulminált. (Az ott eddig ismert legnagyobb vízállás 1919-ben + 774 cm volt.) Tovább követve az árhullám útját, az Szolnokon április 17-én + 894 cm-el, (az 1919-es tetőzés + 886 cm volt), Csongrádon + 924 cm-el (1919-ben + 929 cm-el) tetőzött. A szegedi maximális vízállás 3 nappal a csongrádi előtt következett be. Magassága + 923 cm volt, ami az 1919-es maximumot 7 cm-el haladta meg. Ennek a most említett korábbi kulminációnak oka nyilvánvaló. Egyrészt a Körösök és a Maros árvize, másrészt pedig az Alduna magas v'zállásai voltak az ok, amik a Szeged alatti szakaszt megtöltve, az árhullám levonulásának útjába állottak. A Szeged alatti magas vízállások okozták azután azt is, hogy az apadás Szegednél lassú volt. Amíg ugyanis a Tisza árvize a felső állomásokon 2—3 nap alatt lényegesen apadhatott, 100 cm-es apadás Szolnokon 10, Csongrádon 11 nap alatt állott be, magán Szegeden pedig 15 nap alatt.