Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - VIII. Vas Leó: Talajfelvétel és talajtérképezés a kultúrmérnöki munkák szolgálatában

228 továbbá az ujjak közt és a tenyérben való szétdörzsöléssel és formálással a talajnemek közelebbi meghatározása következik. A talaj nedvességét (figyelemmel a forráserekre) becslés útján állapítják meg. A mésztartalom meghatározása a próbaanyagra csöppentett hígított sósavval történik. A hígított sósav csöpögtető dugóval ellátott erősfalú kémcsőben van. A fölszereléshez tartozó bőrtáskában két ilyen csöpögtető kémcső fér el. A mésztartalom becslése a következőkép történik : A sósavas kezelés következtében föllépő erős, hosszantartó pezsgés 5%-nál nagyobb, jól észlelhető pezsgés 3—4%, gyenge pezsgés 1—2%, a pezsgés elmaradása 1%-nál kisebb szénsavas mész (Ca C0

3) tartalomra mutat. Meghatározzák továbbá a talajnem fekvésének szintjét és végül egy laposvégű szöggel kiveszik a fúrási anyagot a fúrórúd barázdájából. Az észlelési adatokat bejegyzik a fölvételi jegyzőkönyvbe. Azután az itt leírt eljárást megismétlik úgy, hogy a fúrórudat előbb 1-00 m, majd Г30 m mélységre verik be. Példa egy fúrólyukra vonatkozó följegyzésekre (megjegyezve, hogy az itt alkalmazott jelzések ennek az ismertetésnek végén vannak felsorolva). a) 30 cm-ig barna, gyengén humuszos agyagtalaj, b) alatta 50 cm-ig világosbarna, nyirkos, mésztartalmú földes anyag, c) ezalatt sárga, nedves, erősen mésztartalmú, köves agyag. a) jelzése : b, kH, A b) ,, vb, n

v M, fö c) „ s, n

2, sM, A Az itt bemutatott (osztrák) jelzési mód a legrövidebb és a legkisebb papírfogyasztással jár. A talajról jó áttekintést ad, ami főképen akkor tűnik ki, ha több szelvényben ugyanaz az anyag van. Az egész területen ilyen módon végzik el a fúrást. A fúrási adatok még a külső fölvétel alatt a keresztszelvényekbe a helyszínen felrakandók, hogy kétes esetekben a hiányzó fúrások pótolhatók legyenek. A keresztszelvényekben az adatok feltüntetése kétféleképen történhetik. Vagy úgy, hogy a fúráseredmények adatait a fölvételi jegyzőkönyvből átírják a keresztszelvényekbe, vagy pedig a különböző talajnemeket különböző színekkel ábrázolják. Utóbbi esetben úgy járnak el, hogy a helyszínen munkaszünetben (délben vagy este) a fúrás helyét tussal vagy tintával berajzolják, azután a különböző szintekben észlelt különböző anyagok jelét (betű), színét és számát egymás mellé, a különböző egymást követő anyagokat pedig az észlelés sorrendjében egymás alá felrakják. A fúrási eredmények közül csak azok viendők át a térképbe, amelyek között a talaj változik. Az ilyen pontok közötti középvonal határolja el a különböző talajnemeket. Azokat a területrészeket, amelyeknek talaja azonos, ugyancsak azonos színes vonalozással és azonos arab számmal jelölik meg. Minden, a területre vonatkozó keresztszelvényt a térkép szélére fel kell rajzolni, amely így minden talaj változásról teljes képet fog adni. A meszet és vasat pontozással jelölik. A színjelzé3 hasonlatos a talaj színéhez. Például a sárga szín három árnyalatával a durvahomokot, a finom homokot és a kőlisztet jelölik. A vörösbarna agyagos földet, a lilaszín agyagot, a fekete tőzeget jelent. A halványzöld a mocsaras iszap-,