Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - VII. Mantuano József: A nyergesgátak újabb alakja

219 a táblák alatti vízmagasság növekszik, a víz átömlik a tiltó fölött és az e úszó felemelkedik s ugyanakkor zárja a billenő táblát. Ha a duzzasztott vízszin a megengedettnél magasabbra emelkednék, akkor a pontozva bejelölt túlfolyón a víz az úszó kamrájába folyik és az úszót emeli meg, ami viszont zárja a billenő táblát. Az úszó további emelkedésénél a g szelep is felemelkedik a víz kiömlik a szabadba, a nyomás a táblák alatt csökkenik, a táblák összecsukódnak és a duzzasztott víz átömlik a gát fölött. A h szeleppel az úszó kamrájába beömlő vizet lehet kivezetni vagy pedig annak automatikus kivezetéséről gondoskodni. A táblák összecsukása úgy történik, hogy a b nyílásnál a zsilipet lezárjuk és az / tiltó felhúzásával a gátüregből a vizet kiengedjük. Azoknak a pilléreknek, amelyekben nincsen vízbeeresztőcsatorna s csak a gátak elválasztására szolgálnak, tehát terhet nem viselnek, csak olyan méretűnek kell lenniök, hogy a folyón előforduló jégjárásnak ellenálljanak. A pillérek alakja nagyjából követi a gát alakját, hogy minél kisebb tömeget kelljen beépíteni. A pilléreket a táblákkal való érintkezési felület mentén a súrlódás csökkentése céljából vassal simított, úgynevezett vasaltbetonnal vonják be. A nyergesgátak mögött a feneket erőteljesen kell biztosítani. Ma az utófenék biztosítására elterjedten használják a Pfletschinger-féle gerendarácsot, vagy az egyik végén süllyesztett tutajt. Utóbbi Huber és Lutz svájci mérnökök szabadalma. Az ilyen gerendarács utófenék biztosítás hátránya, hogy a meder oldalát is nagy hosszon kell megvédeni. A hosszúra nyúló oldalbiztosítást a Rehbock-féle fogas küszöbbel lehet elkerülni. Bármelyik módot választjuk is az utófenék megvédésére, bár az ott előálló vízjátékot számítani és ebből az elrendezés jó, vagy rossz voltára következtetni tudunk, teljesen helyes véleményt mondani csak a laboratóriumban elvégzett kísérletek alapján lehet. A nyergesgát alkalmazási területe ma már igen kiterjedt. Míg eleinte az ilyen elv alapján készült duzzasztókat főleg a hajózás céljait szolgáló vízszinemelésre használták, ma inkább vízierőknél alkalmazzák és pedig főleg ott, ahol nagy szélességben, alacsony duzzasztásról van szó és valamilyen okból a gát gyakori és hirtelen mozgatása szükséges. Az utóbbi szempont érvényesült a schwellödi vízierőtelepnél az Ybbs folyón. Az Ybbs rendkívül heves vízjárású, hirtelen magas árvizei vannak és ezért a nyergesgát könnyű és gyors mozgatási lehetősége nagy szerepet játszott a duzzasztó mű szerkezetének megválasztásában. (Die Wasserwirtschaft 1926 év 459. oldal.) Több helyen sikerrel alkalmazták tutaj áteresztőnek is. A 14 ábrán az Isaron a mühltali erőtelepnél épült tutaj áteresztőt látjuk. A háború alatt, főleg pedig utána számos Huber és Lutz-féle nyergesgát épült Európában, sőt még Amerikában is. Különböző országokban már megépült nyergesgátakról az alábbi kimutatást állítottam össze, amiben azonban csak a különleges méretűek vannak feltüntetve. Magyarország. ^ Rábaszabályozó Társulat, Rábán Nick mellet 3 x24-00 1-70 Schweiz. R. Bosshard, Steigmühle. Kempt folyón 9-60 1-10 Huber, Hirzel és Rorbas Freienstein, Glatt folyón Bülachnál 20-00 1-00