Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - V. Kenessey Béla: Az 1885. évi XXIII. t.-c. 51. §-a

180 2. y 0 20 2 = Wool

= 2°

0

mUgyanazon tanulmány szerint a duzzasztás vonalát parabolának tekintve, a közepes duzzasztás a kiszámítottnak csupán Ve része, vagyis 0 0333 m, aminek következtében az eredetileg F

1 — 27 m

2 nagyságú duzzasztatlan keresztszelvény F

2 = 33-66 ш

2-ге növekedik. Itten nyomatékosan ki kell emelni, hogy ez az F 2 nem azonos a duzzasztásnál számbavettel, helyesen eredményül kiadódóval. A most mindig idézett tanulmány szerint az a nem változott viszonyú vízfolyáshossz, ami a 200 m-re visszaható duzzasztásnak megfelel, X = (~

2)\ = = 1-554 . 200 = 312 8 m. Miután esetünkben a völgy érdekeltségi területének szélessége 200 m, a most kapott hosszat ezzel megszorozva, a kiadódó ideális hozzájárulási terület 200.310-8 = 62, 160 m

2 = 17, 280 öl

2 = 10 kat. hold és 1280 öl

2 volna. Szándékosan használtam a ,,volna" szót. Ugyanis nyilvánvaló, hogy a nagy és legnagyobb árvizek csak ritkán jelennek meg és akkor is aránylag rövid ideig tartanak. A kiszámított hozzájárulási terület pedig csak akkor volna indokolt, ha az áradás az egész éven át tartana. Ez tehát feltétlenül szükségessé teszi a hozzájárulási terület nagyságának csökkentését. De ha azt csökkenteni kell, ismét egy másik kérdés jut előtérbe, nevezetesen, hogy mekkora legyen annak mértéke ? Azzal tisztában kell lennünk, hogy amikor a mederből kilépő árvizek a műtárgyon áthaladnak, nem folynak olyan simán, mint a feljebb fekvő szakaszon, mert a műtárgy folytán való duzzadás a lefolyásba turbulenciát visz bele. Ez pedig a vízfolyás érintett szakaszának feltétlenül ártalmára lévén, nem lehet szó a hozzájárulási terület túlzott leszállításáról. Némi megfontolással azonban kielégítő eredményre lehet jutni. A turbulencia ugyanis közvetlenül a műtárgy előtt megkezdődik. Ha a műtárgy hosszát is figyelembe vesszük, akkor nyilvánvaló, hogy amikor a rajta áthaladó víz az alatta elterülő szélesebb vízbe belekerül, a műtárgy alatt való nagyobb sebességnek valamiként ki kell egyenlítődnie és így ottan is erőteljes turbulenciának kell fellépnie. Ha tehát úgy járunk el, hogy a műtárgy okozta szűkület hosszát megszorozzuk a műtárgy fölött lévő érdekeltségi terület szélességével, akkor az így kiadódó területet megnyugvással lehet a hozzájárulás reális mértékének tekinteni. Tehát nem szükséges az előbb bemutatott és próbálgatással járó számítást végrehajtani — amit csupán a következtetések jobb levonhatása érdekében tettem meg —, hanem elegendő az éppen most javasolt egyszerű eljárás. Ha pl. a bemutatott esetben a műtárgyat magában foglaló töltés lábának szélessége — amit a szűkület hossza gyanánt veszünk számításba — 18 m, miután a felvett völgy szélesség 200 m, akkor a műtárgyra róható ideális hozzájárulási terület 200. 18 = 3600 m

2, vagyis kikerekítve 1001 négvzetöl, tehát az előbb kiszámítottnak csupán 5-79%-a. Bizonyos tekintetben érthetetlen, hogy a műtárgyaknak a vízfolyásokba való zavaró hatását tudtommal eddig sem a kultúrmérnöki hivatalok, sem pedig a hatóságok nem vették tekintetbe. Legtöbbször csupán azért, mert az ezen az alapon való teher kirovása megfelelő műszaki indokolással is nehéznek látszott és mert a