Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - IV. Dr. Ing. Einwachter József: Duzzasztógátak kimosása ellen való biztosítása

166 Térjünk tehát vissza az előző kísérleti megfigyeléseinkhez, melyből a 25. ábrán feltüntetett kimosási görbéket kaptuk és ismételjük meg a kísérleteket teljesen azonos módon, tehát ugyanazon 3-1 l/sec és 4-0 l/sec vízmennyiségekkel, ugyanakkora alvízmélységekkel és utófenékhosszal, de azzal az eltéréssel, hogy az utófenék végére Rehbock-íé\e fogasküszöböt teszünk (18. с és 28. ábra). Ha már most az ily módon végzett kísérleteknél észlelt kimosási mélységeket hasonlóképen, mint az előbb, grafikusan felrakjuk, a 25. ábrán vastag szaggatott vonallal feltüntetett kimosási görbéket kapjuk. Összehasonlítva a kétféle görbe párt, rögtön kitűnik, hogy kis alvízmélységeknél a kimosási mélységekben alig van különbség az utókiiszöbnélküli és az azzal felszerelt elrendezés között. Kis alvízállásoknál ugyanis 28. ábra. Fedőhengeres vízlefolyás melletti mederkimosás Rehbock-féle utóküszöb alkalmazásnál. az utóküszöb még inkább fokozza a vízsugárnak a gát végén hirtelen történő felugrását (18. а és 19. ábra) s ha ezáltal nem is áll be nagyobb kimélyülés, mégis hátrányos, mert a nagy kimosási mélységeket még közelebb viszi a gáthoz. Az utóküszöb hatása azonban igen kedvezően mutatkozik, mihelyt fedőhengeres vízlefolyással van dolgunk, különösen pedig feltűnő mértékben duzzasztott hengerű vízugrásnál. Ez utóbbi vízlefolyási módnál ugyanis az utóküszöb oly módon szünteti meg a vízsugárnak időszakos helyzetváltozását, hogy azt állandóan felfelé, a meder fölé tereli, miáltal a gát alatt közvetlenül kimosások nem. keletkezhetnek, hanem csak attól távolabb, sőt a sugár alatt keletkezett fenékhengernek felfelé irányuló mozgása következtében a meder még inkább feltöltődik. A mélyebb kimosások csak nagyobb távolságokban keletkeznek, de azok a gátra nézve már nem veszélyesek. Természetesen nem mindegy, hogy hova helyezem az utóküszöböt s hogy