Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - IV. Dr. Ing. Einwachter József: Duzzasztógátak kimosása ellen való biztosítása

165 A rohanó vízsugár sebességmagassága most k

0 = [28411 — (270 -f t

0)] = 1411 —t

0 a 14. számú egyenlet t

0 = l-l m-t ad s minthogy 17-7 v

0 = -j-J = 16 0 m/sec i. 1

6 un amely értékeknek a 9. számú egyenletbe való behelyettesítésével ,

tt = 0-55 (-1 + ]jl + = vízmélységet kapunk. Az utófenék lesüllyesztésével kapott 3-0 vízmélység a vízlefolyás kedvező kialakulásához tehát elegendő s így az utófenék szintje is megfelelő. Ha a számított vízmélység a mederben tényleg lefolyó vízmélységnél kisebb lett volna, úgy az utófenék helyzetén természetesen nem lett volna szükséges változtatni. Az utófenéknek a meder színt je alá való süllyesztését természetesen nem lehet minden esetben végrehajtani, mert hiszen a lefolyó vízmennyiségek igen különbözők s így előfordulhat, hogy az utófeneket nem tudjuk olyan mélyre helyezni, hogy a kívánt fedőhengeres vízugrás előálljon. A rybur

g-schwörstadti duzzasztógáttal kapcsolatban végzett modellkísérletek igen érdekes példát szolgáltattak erre. A kísérletek során ugyanis kitűnt, hogy az utófenéknek 1-—2 m-rel a meder szine alá való süllyesztése 1700 m

3/sec

1 víznél igen kedvező, inert a fedőhenger végén keletkezett kimosások csekélyek voltak. Nagyobb árvizeknél, így 4000— 5000 m

3/sec-nál azonban már nem használt az utófenéknek 3—4 m-el a meder alá való süllyesztése sem, sőt ellenkezőleg még súlyosbította a helyzetet s amellett az építkezést költségessé tette volna. Nagyobb árvizeknél kedvezőbbnek mutatkozott az utófenéknek a meder színtjében való elhelyezése, mert az utófenék végén elhelyezett 60 cm magas Rehbock-féle fogas küszöb a mintegy 3 m vastag rohanó vízsugarat igen enyhe, lapos ívben a meder fölé emelte úgy, hogy a gát alatt közvetlenül kimosások nem keletkeztek (26. ábra). Végső megoldásnak tehát azt választották, hogy az útfeneket 1 m-rel a meder alá helyezték, hogy a gyakoribb középvizek, azaz a 2000 m

3/sec számára még kedvező vízlefolyás biztosítva legyen, a nagyobb árvizeket pedig azáltal tették a gátra nézve ártalmatlanná, hogy az utófenék végén levő fogas küszöbbel a zsilipnyiláson kirohanó vízsugarat a gát végén lapos ívben a meder fölé emelték. A kimosások tehát a gáttól csak nagyobb távolságban állhattak elő, melyek azonban a gátra magára már nem voltak veszélyesek. Gátvédő szerkezetek. Az elmondottak után talán nem lesz érdektelen a Rehbock-féle fogasküszöbnek (27. ábra) s általában az utóküszöböknek, mint gátbiztosító szerkezeteknek szerepét tisztázni. 1 A turbinák nyelőképessége 1000 m

8/s s így a felső tábla teljes lehúzásánál a folyóban 2700 m

8/s. folyhatik le.