Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)
2. füzet - IV. Dr. Ing. Einwachter József: Duzzasztógátak kimosása ellen való biztosítása
164 H = 2710 + t 0 + la = (272 0 + t s) + k s = 2840 + k s. Ha t s a gát kiiszöbmagassága (272-0) feletti duzzasztott, vízszin magasságot a k s pedig az ehhez tartozó sebességmagasságot jelenti. Az átbukott és az utófenéken lerohanó vízsugár sebessége tehát lesz : Vo = \/ 2j(H —1 0) = y 19-62\(272 + 12 + k s) — (271 + t 0)] s minthogy q = t 0v 0 = t sv s ebből v 0 = v s amit, ha a fenti egyenletbe behelyettesítek, úgy t 0-ra a következő harmadfokú egyenletet kapom : 2g(H — t 0)t* — t sW = o 15. amiből közelítő számítással t 0 értékét könnyen megállapíthatom. Ismert adatok : q= 17'7 m^jsecjfm t s = 120 m v s = = 1-47 ml sec , V? 1-47 2 7, k> = Tg= 19-62= 01 1 H s = 2840 + 011 = 28411 m S így ko = (H — to) = 28411 — (271-0 + to) = 1311 — 1 0. A megfelelő számértékeket a 15. számú egyenletbe téve 19-62 (1311 — to) to 2 — 12 2. 1-47 2 = о í, = M5 m vízmélységet ad s így 17-7 v 0 = —77. = 15.4 misée Г15 1 1-54 2 ko = 19-62 = 120 mïjzeket az értékeket a 9. számú egyenletbe téve alvízmélységet kapunk. Az utófeneket tehát 2 74 — 2 0 = 0 74 m kellene lejebb helyezni a felvett magasságnál, hogy a kívánt fedőhengeres vízlefolyás előállhasson. A ryburg-schivörstadti gátnál ezért az utófeneket 10 m-rel helyezték a meder színe alá, azaz 270-0 m-re. Minthogy azonban az utófenék lesüllyesztésével az átbukási magasság is megnövekedett, megállapítandó, hogy az 1 m-rel megnövelt vízmélység megfelelő-e még?
