Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)
2. füzet - IV. Dr. Ing. Einwachter József: Duzzasztógátak kimosása ellen való biztosítása
155 Mozgómeder esetében ez a lefolyási mód a gátra nézve igen veszedelmes, mert a nagy sebességgel alábukó vízsugár közvetlenül a gát alatt igen mély kimosásokat csinálhat. A mondottakból tehát következik, hogy, ha a gátat a víz kimosása ellen védeni akarjuk, arra kell törekednünk, hogy a vízsugárnak felső lefolyásos helyzete (lásd 11. d és 13. ábra) mindenkor biztosítva legyen. Ennek megállapításához a legcélravezetőbb út természetesen a laboratóriumi kísérlet, de módunkban áll ezt — már mint a szükséges al víz mélységet —számítással is előre meghatározni és pedig, miként a vízugrásnál, ezt is a mozgásmennyiségek törvényének segítségével. Példaképen vegyünk fel ilyen magas utófenekű gátat alsó vízlefolyással. A számításokhoz kiindulásul a 14. ábrán megjelölt I., II. keresztmetszeteket választjuk ki és ezekre vonatkozólag felírjuk a keresztmetszetekben működő erők egyensúlyi feltételét. A II. számú keresztmetszetre az erők nagyságát minden nehézség nélkül megadhatjuk, de nem így az I-nél, mert ennél a lebukó vízsugár alatt a statikai nyomómagasság csökkenése áll elő [A -f- (t 0 — z)]. E nyomásveszteség a lebukó vízsugár görbevonalú mozgásának következménye, mert tudvalevőleg a centripetális erő hatására, a vízszálak eltérítése folytán a vízsugárban nyomáscsökkenés áll elő, melyet piesometer csővel (12. és 13. ábra) különösen modelleken szépen észlelhetünk. A statikai nyomómagasság tehát z = I — At P értékével csökkenik s így az egyensúlyi egyenlet : -— ^ 2—~ + 2t 0k 0 = + 2t ak u 11 amiből a keresett határmélységre a 10. számú egyenlet levezetésénél használt betl helyettesítések k u = к 2 figyelembevételével a következő harmadfokú egyenlet * и adódik ki : tu 3— ta P + (t 0 — z)] 2 + 4t 0ko\ + 4t 0 2k 0 = о 12. Célszerűbb t u értékét a közvetlen módszer helyett közelítő számítással meghatározni.
