Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - IV. Dr. Ing. Einwachter József: Duzzasztógátak kimosása ellen való biztosítása

154 12. ábra. A víz lefolyása magas utófenekű gátakon duzzasztott fedőhengerrel. Alsó vízlefolyás. 13. ábra. Felső vízlefolyás magas utófenekű gátaknál. A két L alakú cső az statikus nyomómagasságok mérésére szolgáló piezometer csövek. A víz lefolyása fenéklépcsőkön és magas utófenekű gátakon. A vízugrásnak vagy vízfolyásváltozásnak eddig ismertetett módjain kívül még más módokat is megfigyelhetünk és pedig akkor, ha mint a 11. számú ábra szerint a gát utófenékszíntje az alsó mederé felett van. Kis alvízmélységeknél az utófenék végén lebukó vízsugár a gáttól bizonyos távolságra, — a vízmélységtől függően — hengerképződés mellett, vagy anélkül fog áramlásba átmenni (11. a, b ábra), amint azt már előbb (6. a és b ábra) is láttuk. Nagyobb alvízmélységeknél tehát itt is előáll a duzzasztott vízugrás, de mégis azzal a különbséggel, hogy itt a magasküszöbű gátnál a lebukó vízsugár mögött még egy úgynevezett fenékhenger is keletkezik (11. с és 12. ábra). Az alvíznek fokozatos felduzzasztásával elérkezünk végre olyan határmélységhez, amelynél a vízsugár, amely eddig a fedőhenger által eltakarva a fenéken folyt le, most hirtelen a felszínre tör és a 11. d és 13. ábra szerint hullámképződés mellett folyik tova, míg alatta a már nagymértékben megnövekedett fenékhenger foglal helyet. E fenékhengerben a víz körmozgást végez, még pedig úgy, hogy a fenéken felfelé áramlik s így mozgómeder esetében kimosásoktól félni nem kellene, sőt ennek ellenkezője a meder feltöltése következnék be. Ha most fordítva, a felső lefolyásnál az alsó vízszínt fokozatosan lesüllyesztjük, egyszer csak azt látjuk, hogy bizonyos vízmélységnél a felszínen lefolyó vízsugár hirtelen a víz alá bukik, miközben felette az ismert vízhenger keletkezik.