Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)
2. füzet - IV. Dr. Ing. Einwachter József: Duzzasztógátak kimosása ellen való biztosítása
153 vízmozgás mellett lehetséges, mert a határmélységné] a vízugrás magassága (f u—1„) = — P = o, mivel t u — t 0 egyenlő egymással. Ha másrészt a görbét függőleges vonalakkal elmetszük, azt látjuk, hogy minden egyes rohanó vízmélységhez csak egyetlen áramló vízmélység tartozik s így a görbéből minden rohanó vízmélységhez a neki megfelelő vízugrási magasságot rögtön leolvashatjuk. Ha az ábrán a szaggatott ferde vonalra (2), mint vízmélységekre (t) felrakjuk a nekik megfelelő sebességmagasságokat (k), az eredményvonallal (pont-vonal) feltüntetett (3) energiavonal görbéjét kapjuk. Minthogy a vízugrási görbéből (1) az összetartozó rohanó (t 0) és áramló (t u) vízmélységeket leolvashatjuk, az ezen mélységekhez tartozó sebességmagasságok (k B és k u) értékét viszont az energiavonal görbéjéből kapjuk, így a két görbe (1 és 3) segítségévél rögtön megállapíthatjuk a vízugrásnál fellépő energiaveszteséget is. Ez tudvalévő nem más, mint a vízugrás előtti és a mögötti szakaszon meglevő energiavonalak magasságának a különbsége. Tehát : ДЯ = Ho — H a = {t 0 + h)— (t a + к и). А А H veszteségeket a vízugrási (1) görbére az egyes függőlegesek által metszett pontokra felrakjuk, kapjuk az energiaveszteségek vonalát (4), amely a vízugrás vonalával együtt a függőlegesen vonalkázott területet határolja. Ebből rögtön kit u tűnik, hogy az energiaveszteségek, — növekedő viszonya mellett, gyorsan nő, viszont К közel a határmélységhez mintegy t u = 4/ 3 t 0 áramló vízmélységnél а Д H— к elenyészően csekélyek. Régebbi számítási eljárások, melyek energiaveszteséggel nem számoltak, csakis ilyen 4/ 3 t h értéknél kisebb áramló alsó vízmélységekre vagy vízugrási magasságokra érvényesek. A kísérleti eredmények azt is mutatták, hogy a 4/ 3 t h az a határmélység, amelynél a vízugrás még hengerképződés nélkül folyik le. Minthogy azonban növekvő vízmélység mellett a fedő vízhenger keresztmetszete s ezzel arányosan az energiaveszteség is nagyobb lesz, kétségtelen, hogy a henger az, mely az energia átalakításának munkáját végzi. Koch ezeket az energiaveszteségeket ,,Stossverlust"-nak, ütközési veszteségeknek nevezi. Összehasonlítva azonban a fenti módon a kísérletek, vagy számítások útján kapott veszteségeket a szilárd testek ütkö(v —V ) 2 zésénél előálló veszteségekkel —— " azt látjuk, hogy az utóbbi mindig nagvobb, 2 g amiből viszont következik, hogy víz esetében az átmenet a rohanásból az áramlásba, azaz a nagy sebességből a kicsinybe sohasem történhetik teljesen hirtelenül, minden átmenet nélkül. 1 ]. ábra .
