Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - IV. Dr. Ing. Einwachter József: Duzzasztógátak kimosása ellen való biztosítása

150 A vízugrás jelenségét elsőnek az olasz Bidone figyelte meg. Tapasztalatairól 1820-ban a „Mémoires de l'Academie de Turin" be is számol. Utána majdnem minden nevesebb hidraulikus, mint : Belanger, Bussinesq, Bresse majd Ritter foglalkozott e problémával és igyekezett a vízugrás magasságát számítással meghatározni. Számításaik azonban — Bresse-1 kivéve — azon a téves feltevésen alapultak, hogy a vízugrásnál energiaveszteség nem lép fel. A természetben végzett megfigyelések, majd a kísérletek során szerzett tapasztalatok ezt a feltevést azonban nem igazolták, mert az ily módon számított értékek a valóságban észlelt mélységeknél lényegesen nagyobbak voltak. Bresse

1) volt az, aki, helyesen, a mechanikából ismeretes mozgásmennyiségek törvényéből indult ki. Minthogy azonban számításait kísérleti adattal nem igazolta, azok majdnem teljesen feledésbe mentek. A háború előtti években az angol Gibson,

2) majd később a német Koch darmstadti professzor volt az, aki e kérdéssel behatóbban foglalkozott s számításai helyességét mindjárt kísérletekkel is igazolta. Koch számításaihoz az általa bevezetett : „támasztó erőtételt" (

Stützkraftsatz) használja, ami azonban lényegileg teljesen megegyezik a már említett mozgásmennyiségi vagy ,,impulsus" törvénnyel. Koch formulája szerint, két normálmetszet által határolt folyószakaszban a nyomó, vagy támasztó erők (Stützkräfte) egyensúlyban vannak azokkal az erőkkel, melyek az önsúlyból, falnyom,ásból és a súrlódásból erednek. Más szóval a két metszet által határolt folyószakaszban a külső és belső erők egyensúlyt tartanak (8. ábra). A külső erőket már ismerjük. Ezek az önsúlyból, a falnyomásból és a súrlódásból tevődnek össze. A belső erők pedig azok, melyeket — ha például lehetséges volna a vízsugarat gerendához hasonlóan elmetszeni — a metszési síkban kellene működtetni, hogy az elválasztott részeket abban az egyensúlyi helyzetben megtartsák, amelyben az átvágás előtt voltak. Ide tartoznak : 1. A hidraulikus nyomóerők : P (= eleven erő), ami az időegységben az a) és b) keresztmetszeten átmenő impulsus. 1 Bresse : Cours de mecanique appliqué. Paris, 1860. 2 Gibson : The formation of standing waves in an open stream. Proceedings, London, 1913—1914.