Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - IV. Dr. Ing. Einwachter József: Duzzasztógátak kimosása ellen való biztosítása

149 fenékszíntje azonos a mederfenék magasságával. Ha az alvízcsatorna esése nagy, az ennek következtében előálló nagyobb vízsebességnek természetesen kisebb vízmélység fog megfelelni. Addig, amíg a víz sebessége a gát alatti folyószakaszban a határsebességet még nem érte el, vagyis még áramló vízfolyással van dolgunk, azt fogjuk tapasztalni, hogy a zsilipnyílásokon nagy sebességgel kirohanó vízsugár, a gáttól bizonyos távolságban a 6.a ábrán jelölt alakban, azaz enyhén emelkedő, szabad vízugrással megy át megint áramlásba. Az alsó víznek fokozatos felduzzasztása után azt látjuk, hogy a vízugrás fokozatosan felfelé, a gát felé halad, miközben az eddig enyhe átmenet mindinkább meredekebb lesz, majd bizonyos alvízmélység mellett — miután a szélső vízszálak a medersurlódás folytán lecsökkent sebességükkel az első hullámhegyen átjutni nem tudnak — a vízugrás helyén a víz felszínén kis fedőhenger keletkezik. Ha feltesszük ugyanis, hogy a vízugrásnál energiaveszteség nem lép fel, akkor a vízugrás helyén az energiavonalaknak (Je

0 és Je

u) egy magasságban kell lenniök, vagy amint ezt Böss

1 megállapítja, a vízugrás a rohanó és az áramló vízfolyás energiavonalának — a 7. ábrán a két eredményvonal — metszéspontjában van. Minél inkább felduzzasztom tehát az alsó vízszínt, az ezzel egyidőben emelkedő energiavonal metszéspontja, s így a vízfolyás változása is, felfelé, a gát felé tolódik el. Minél magasabbra duzzasztjuk az alsó vizet, a vízsugár helyén, a szelvény közepén a víz felszínén keletkezett, előbb még kisméretű henger a rohanó vízsugarat lassanként teljesen elfedi. Ezt az alakot nevezzük fedőhengeres szabad vízugrásnak (G.b ábra). Az alvíznek további duzzasztásánál a vízugrás csak bizonyos távolságig juthat felfelé, mert a további haladásának a zsiliptábla útját állja. Ez esetben az történik tehát, hogy az alvízi duzzasztás mértékének megfelelően a fedő vízhenger is a zsiliptáblának támaszkodva lényegesen megnő. Ily módon tehát a duzzasztott hengerű vízugrás, vagy egyszerűen duzzasztott vízugrás állott elő (6. с és c

1 ábra). Ha a két utóbbi esetben a vízhengereket közelebbről megnézzük, azt látjuk, hogy míg duzzasztott állapotban a vízhenger elég nyugodtan vízszíntes tengely körüli körmozgást végez, addig a szabadon felfekvő vízhengernél ilyen egységes vízmozgást nem találunk, sőt ellenkezőleg, az egész nem más, mint vadul kavargó örvénytömeg, mely még hozzá sok levegőt is tartalmaz. 7. ábra. 1 Böss : Berechnung der "Wasserspiegelläge. Berlin, 191

9.