Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - IV. Dr. Ing. Einwachter József: Duzzasztógátak kimosása ellen való biztosítása

146 л с 2

к л, Д z = т = —• At I р На már most a t mélységű vízsugarat számos kis A/ vastagságú sávra osztjuk és az ezekben előálló Az értéket összegezzük, belső nyomásváltozás teljes nagyságátkapjuk, ami . 2k z = I — At P 3 Bernoulli tétele tehát így módosul : Н = + 4' Görbevonalú permanens vízmozgás esetén az energiavonal valódi helyzetét tehát csak akkor kapjuk meg, ha a sebességmagasság értékét nem a víz felszínétől Qramlàs v<4 • \Határá//opotRohanás v>v< 4. ábra. kezdődőleg rakjuk fel, hanem az e fölött, vagy ez alatt elhelyezkedő statikus nyomás vonalára. A statikus nyomás nagyságának ismerete duzzasztógátaknál fontos szerepet játszik. Példának említem itt a mozgó gátszerkezetekre ható felhajtó erőt (3. ábra). Egyenesvonalú vízmozgásnál a statikus nyomásvonal a víz felszínével összeesik s így a belsőfeszültség nagysága : Z —o, tehát az energiavonal (H) és a vízoszlop magasságából (t) a vízsugár sebessége (v) Bernoulli képletével számítható, azaz : v =V2g (H—T) = V2gTc 5. s így az egységnyi szélességű szelvényben lefolyó víztömeg q=l.t.v = tV2g(H—t) 6. Ha H-t állandónak vesszük, t-t pedig független változónak, azt látjuk, hogy a q = f(t) függvény parabolikus vonal, azaz a q a t'

1' arányában változik. A vízmennyiség, vagy röviden q görbe (4. ábra) tehát adott H esetében minden egyes vízmélységhez mint ordinátához megadja az abscissa tengelyen a lefolyó vízmennyiséget.