Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - IV. Dr. Ing. Einwachter József: Duzzasztógátak kimosása ellen való biztosítása

147 A görbe alakjára a következő adatok jellemzők : Ha a vízmélység t — o, akkor a lefolyó vízmennyiség q -- o, ha pedig t — H, akkor ugyancsak q = o, tehát vízfolyás egyik esetben sincs. A 5. számú egyenletet t szerint differenciálva : 2 1 'H — t = V 2g 2 H — St 2VH—t ebből t = H esetében dq dt oo, tehát a görbe legfelső pontján az érintő vízszintes, dq míg — = o-nál az érintő függőleges vonal, melynek érintési pontjában a görbének dl maximuma van, tehát 2H — 3t — о ; és ebből t = w H = t

h. о Ezt a vízmélységet, amely ily módon adott energiavonal magasság mellett a legtöbb vizet vezeti, határmélységnek (t

h) nevezzük. Ez esetben ugyanis a víz a legnagyobb teljesítmény mellett a legkisebb energia felhasználásával folyik le. Magának a határmélységnek megfelelő határsebesség : v

h =V2g (Я—

<л) ^ =1

/0

Л 8. amely nem egyéb, mint a Lagrange által megállapított hullámsebesség. A görbét ily módon megszerkesztve, rögtön kitűnik, hogy ugyanazon vízmennyiség kétféle vízmélységgel s így kétféle sebességgel vezethető le. Amikor a víz sebessége v<v

h azt mondjuk, hogy a víz áramlik (strömender Abfluss), ha ellenben V>Vh azt mondjuk, hogy a víz rohan (schiessender Abfluss). A határmélységben a víz sebessége egyenlő a hullám terjedési sebességével. Áramló vízben keletkezett hullámok ezért felfelé a víz folyásával ellentétes irány10* 5. ábra.