Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - VI. Vas Leó: Kultúrmérnöki tevékenység Csehszlovákiában

136 XVII. táblázat. Az 1890—91., 1906—08. és 1901—22. évi tiszai félvételek keresztszelvényeinek szakaszonkinti átlagos adatai az 1890—91. évi kisvízszinre vonatkoztatva. Sorszám Jellegzetes szakaszok Szelvény­terület Szélességek Közép­mélység Sorszám Jellegzetes szakaszok évi felvétel szerint Sorszám Jellegzetes szakaszok m 2 m m 1. A torkolattól Törökbecséig 861 696 _ 230 196 4-2 3-9 2. Törökbecsétől a Marostorokig (Szeged) .... 580 599 — 169 163 — 3-8 3-9 — 3. A Marostoroktól a Köröstorokig (Csongrád ) 561 554 652 143 145 164 4-3 4-0 4-8 4. A Köröstoroktól a Zagyvatorokig (Szolnok) 398 439 429 128 133 135 3-3 3-5 3-4 5. A Zagyvatoroktól Tiszaderzsig 421 403 375 125 133 132 3-5 31 30 6. Tiszaderzstől Ároktőig 285 362 361 129 142 154 2-4 2-6 2-4 7. Ároktőtől a Sajótorokig 288 330 347 155 163 170 1-9 21 2-2 8. A Sajótoroktól a Bodrogig (Tokaj ) 402 406 397 121 130 135 3-6 3-3 31 9. A Bodrogtoroktól Csapig 215 187 226 96 112 117 2-4 1-8 21 10. Csaptól a Szamostorokig (Vásárosnamény) 232 251 — 105 125 — 2-4 2-3 — 11. A Szamostoroktól a Borsa beömléséig (Mezővári) 134 166 — 91 114 — 1-6 1-6 — 12. A Borsatoroktól Tiszaújlakig 112 129 — 90 97 — 1-3 1-3 — Megjegyzés : Az 5. és 8. szakaszok átlagos esése kisebb, mint a fölöttük és alattuk lévő szakaszoké, innen ered a szelvényterület csökkenése. (V. ö. VIII. táblázattal.) Komoly fejlő­désről csak a 3., 7. és 9. szakaszokon beszélhetünk. Egyes szakaszokon a mederviszonyok határozottan rosszabbodtak, sőt az elszélesedés folyamata ma is tart. A kisvízszín általános lesülyedésével pedig ott, ahol a meder anyaga kemény anyag, az egyenesekben készült átvágások miatt sok helyen a sodorvonal alakulása is kedvezőtlen. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy a Tiszaszabályozás idejében a mo­dern kisvízi szabályozás elvei még ismeretlenek voltak A meder alakja és a víz­mélység közötti összefüggésre vonatkozóan Fargue 1868-ban adja közre első közle­ményét és a vonalozás fontosságának kérdését teljes mértékben csak Girardon emeli ki ,,A folyók kisvízi medrének szabályozása" című dolgozatában, melyet 1894-ben a hágai 6. nemzetközi belhajózási kongresszuson mutatott be. Amíg a Rhóne-on alkalmazott rendszer helyessége meg nem győzte az illetékes köröket, a szabályozásokkal Európaszerte a folyók természetellenes kiegyenesítésére töre­kedtek. Nem csoda, ha így történt ez a Tisza völgyében is, ahol az árvizek útjának lehető megrövidítése volt a legfőbb cél. De meg kell gondolnunk azt is, hogy a Tiszán egybefüggő kisvízi vagy közép­vízi szabályozást nem is hajtottak végre és így a folyó még jobbára szabadon keresi azt az egyensúlyi alakot, mely viszonyainak legjobban megfelel. 3. A Tisza mint hajózóút. A szabályozás óta a kisvízszín egyes szakaszokon közel két métert süllyedt és ezt a meder kellő mélyülése nem követte, így a hajózó­mélység csökkent. És ma az őszi esőket követő kisebb árhullámok is oly gyorsan vonulnak le, hogy a hajózási viszonyokat lényegesen nem javítják meg. Bár nem

Next

/
Thumbnails
Contents