Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - VI. Vas Leó: Kultúrmérnöki tevékenység Csehszlovákiában

136 XVII. táblázat. Az 1890—91., 1906—08. és 1901—22. évi tiszai félvételek keresztszelvényeinek szakaszonkinti átlagos adatai az 1890—91. évi kisvízszinre vonatkoztatva. Sorszám Jellegzetes szakaszok Szelvényterület Szélességek Középmélység Sorszám Jellegzetes szakaszok évi felvétel szerint Sorszám Jellegzetes szakaszok m

2 m m 1. A torkolattól Törökbecséig 861 696 _ 230 196 4-2 3-9 2. Törökbecsétől a Marostorokig (Szeged) .... 580 599 — 169 163 — 3-8 3-9 — 3. A Marostoroktól a Köröstorokig (Csongrád ) 561 554 652 143 145 164 4-3 4-0 4-8 4. A Köröstoroktól a Zagyvatorokig (Szolnok) 398 439 429 128 133 135 3-3 3-5 3-4 5. A Zagyvatoroktól Tiszaderzsig 421 403 375 125 133 132 3-5 31 30 6. Tiszaderzstől Ároktőig 285 362 361 129 142 154 2-4 2-6 2-4 7. Ároktőtől a Sajótorokig 288 330 347 155 163 170 1-9 21 2-2 8. A Sajótoroktól a Bodrogig (Tokaj ) 402 406 397 121 130 135 3-6 3-3 31 9. A Bodrogtoroktól Csapig 215 187 226 96 112 117 2-4 1-8 21 10. Csaptól a Szamostorokig (Vásárosnamény) 232 251 — 105 125 — 2-4 2-3 — 11. A Szamostoroktól a Borsa beömléséig (Mezővári) 134 166 — 91 114 — 1-6 1-6 — 12. A Borsatoroktól Tiszaújlakig 112 129 — 90 97 — 1-3 1-3 — Megjegyzés : Az 5. és 8. szakaszok átlagos esése kisebb, mint a fölöttük és alattuk lévő szakaszoké, innen ered a szelvényterület csökkenése. (V. ö. VIII. táblázattal.) Komoly fejlődésről csak a 3., 7. és 9. szakaszokon beszélhetünk. Egyes szakaszokon a mederviszonyok határozottan rosszabbodtak, sőt az elszélesedés folyamata ma is tart. A kisvízszín általános lesülyedésével pedig ott, ahol a meder anyaga kemény anyag, az egyenesekben készült átvágások miatt sok helyen a sodorvonal alakulása is kedvezőtlen. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy a Tiszaszabályozás idejében a modern kisvízi szabályozás elvei még ismeretlenek voltak A meder alakja és a vízmélység közötti összefüggésre vonatkozóan Fargue 1868-ban adja közre első közleményét és a vonalozás fontosságának kérdését teljes mértékben csak Girardon emeli ki ,,A folyók kisvízi medrének szabályozása" című dolgozatában, melyet 1894-ben a hágai 6. nemzetközi belhajózási kongresszuson mutatott be. Amíg a Rhóne-on alkalmazott rendszer helyessége meg nem győzte az illetékes köröket, a szabályozásokkal Európaszerte a folyók természetellenes kiegyenesítésére törekedtek. Nem csoda, ha így történt ez a Tisza völgyében is, ahol az árvizek útjának lehető megrövidítése volt a legfőbb cél. De meg kell gondolnunk azt is, hogy a Tiszán egybefüggő kisvízi vagy középvízi szabályozást nem is hajtottak végre és így a folyó még jobbára szabadon keresi azt az egyensúlyi alakot, mely viszonyainak legjobban megfelel. 3. A Tisza mint hajózóút. A szabályozás óta a kisvízszín egyes szakaszokon közel két métert süllyedt és ezt a meder kellő mélyülése nem követte, így a hajózómélység csökkent. És ma az őszi esőket követő kisebb árhullámok is oly gyorsan vonulnak le, hogy a hajózási viszonyokat lényegesen nem javítják meg. Bár nem