Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - VI. Vas Leó: Kultúrmérnöki tevékenység Csehszlovákiában

122 9. ábra. A Tisza védtöltéseinek fejlődése. Szeged alatt, Röszke és Gyála közt, eredetileg egy birtok védelmére valóságos szigetet teremtettek a hullámtérben. (Szaggatott vonallal jelzett töltések.) Később a főmeder mentén lévő töltést hátrábbhelyezve és az árvízi medret egységesítve a lefolyási viszonyokat megjavították. Szegednél részben vasútvonalul is szolgáló körtöltést, Hódmezővásárhelynél keresztgátat látunk. időtartamát, holott az 1200 km-es folyószakasz minden egyes pontján egyformán súlyos volt a helyzet és Tokaj fölött is voltak rendkívül csekélyesésű szakaszok. A későbbiek során főképpen az okozott bajokat, hogy eredetileg költségkímélésből csak y

5—Vio-ed mederszélességben kiemelt vezérárkok készültek az átvágások helyén, amelyeket a víz munkája a csekély esés miatt éppen ott nem tudott anyamederré fejleszteni, ahol a lefolyási viszonyokon legjobban kellett volna segíteni. A gátak vonalozásában sem követték a tervet. A helyi érdek gyakran a közérdek rovására érvényesült. Itt költségkímélésből ragaszkodnak egy helytelen vonalozású, régebben fennálló töltéshez, ott egy birtokhatár szabja meg a védelmi vonalat. Egyes helyeken természetes magas part határolja a hullámteret, másutt a gát nagy távolságban elvágott mederkanyarulatot kerül meg, vagy éppenséggel szinte a part mellé jut, hogy minél nagyobb területet hódítson el az árvizek elől. A hullámtér szélessége tehát helyenként túlságosan lecsökkenik, általában igen tág határok között szeszélyesen változik, ami víztorlódásokat és keresztirányú áramlásokat idéz elő. Ezeken a bajokon -— amint a 8. és 9. ábra mutatja — a