Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - VI. Vas Leó: Kultúrmérnöki tevékenység Csehszlovákiában

123 fejlődés némileg segít ugyan, de azokat teljesen kiküszöbölni ma már csak óriási pénzáldozattal lehetne. A szükséges töltésmagasságok előzetes megállapítása lehetetlen volt és így az sokhelyütt kevésnek bizonyult. Éppen úgy a keresztszelvény-méretek sem voltak megfelelőek. A műveket közben egy árvizekben gazdag periódus tette próbára, fejlesztésük pedig az árvízszín további emelésével és a veszedelmek fokozásával járt. Az 1876. és 1878. évi árvizek 70—70,000 holdat öntöttek el. Az 1879. évi árvíz alkalmával 8 helyen volt gátszakadás, a vízzel borított terület 85,000 holdat tett ki és elpusztult az Alföld fővárosa : Szeged. A felháborodott közvélemény a bajokért a szabályozás rendszerét okolta. A kormány ekkor, megnyugtatásul, hivatalos úton külföldi szakértők bírálatát kérte ki, akik személyes bejárás és a rendelkezésükre bocsátott adatok alapján nem a töltésezéssel való ármentesítés rendszerét, hanem a töltések vonalozását és gyengeségét kifogásolták és az alsó szakasz lefolyási viszonyainak javítását ajánlották. A töltésvonalozást és méreteket illetően a kormány az állami felügyeletnek az autonóm társulatokra való fokozatos kiterjesztésével, előnyös kölcsönökkel és segélyekkel már régebben beható tevékenységet fejtett ki. Az átvágások bővítése az alsó szakaszon 1856-tól szárazon való földkiemeléssel szintén folyamatban volt, bár 1880-ban teljesen kiképződve csupán 58 átvágás volt (az átvágások hosszának 37%-a), míg 29 átvágás (a teljes hossz további 37%-a) egyáltalában nem fejlődött, a többi pedig képződőfélben volt. Mondanunk sem kell, hogy a legkedvezőtlenebb képet éppen a legkisebb esésű Csongrád—Szeged közötti szakasz mutatta, itt az átvágások összhosszának 87%-a egyáltalában nem fejlődött. Küzdelmes évek következtek ezután, amíg a megemelkedett árvízszínhez hozzáidomították a hatalmas művet ! Az állam a rosszul fejlődő átvágásoknak bővítését egy kotrópark beszerzése után vízalatti kotrással siettette. Az árvédelmi társulatok pedig anyagi erejük teljes megfeszítésével folytatták a töltések kiépítését, erősítését és emelését. Több helyen a vonalozás megváltoztatására is sor került. 1881-ben ismét rendkívüli árvíz pusztított, ami az ármentesítő társulatok fokozottabb ellenőrzésére, egyöntetű töltésméretek és minimális hullámtéri szélesség szigorú előírására vezetett, egyszóval a védelmi rendszer egységesítését siettette. Az 1888. és 1895. évi, az előzőeket ismét meghaladó árvizek után a hullámtér rendezése, a gyengébb anyagból készült töltések szigetelése, illetve burkolása, 10. ábra. A Tisza védtöltéseinek fejlődése. Szaggatott vonallal a kezdeti alakot jelöltük meg. Alul téglával burkolt gátszelvény.