Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - III. Lászlóffy-Böhm Woldemár: A Tiszavölgy

121 Noha Vásárhelyi csak általános tervét készíthette el — 1846-ban hirtelen meghalt —, a szabályozást az ő elgondolása szerint hajtották végre. Az árvédelmi töltések vonatozásában vallott nézetét, sajnos, nem fogadták meg. Az 1840 : IV. tc. felfogása szerint csupán a hajózást szolgáló mederszabályozás lévén állami feladat, az ármentesítés az érdekeltekre hárult. Ezek már a XIX. század elejétől társulatokba kezdtek tömörülni, hogy javaikat az árvíz pusztításaitól megvédjék, de küzdelmük eredménytelen maradt. Végre gróf Széchenyi István 1845-ben, mint a m. kir. helytartótanács közlekedési osztályának főnöke, beutazza a Tiszavölgyét és lelkes munkájának eredményeként az eddig egymástól függetlenül működő társulatok a Tiszavölgyi Társulatban szövetkeznek a nagy munkára. Ez a társulat kéri fel Vásárhelyit, majd Paleocapát a tervek elkészítésére és 1846-ban megindul a munka. (L. 7. sz. képet a műmellékleten) A szabadságharc azonban néhány évre ismét megakaszt mindent. 1851—1865 közt kiépül az átvágások legnagyobb része (104), de sajnos, minden rendszer nélkül. így áll elő az a veszedelmes helyzet, hogy az aránylag nagyobb esésű felső szakasz amúgy is gyorsabban fejlődő átvágásai részben hamarább készülnek el, mint az alsók. Azon, hogy az átvágások kiemelése nem fokozatosan, alulról fölfelé történt, nem lehet csodálkozni, mert ez nagyon hosszúra nyújtotta volna a munkálatok 8. ábra. A Tisza Szolnok felett. Pontozva a szabályozás előtti kanyargós meder van jelezve, a vastag vonalak a védtöltéseket jelzik. Az ábra a védgát vonalozásának fejlődését mutatja. Nagykörű alatt a balparton kezdetben — egy kastély miatt — beszögellő töltéssarkot építettek (pontozva), mely a vízlefolyást rendkívüli mértékben zavarta. Ezt a töltést fel kellett adni. (Szaggatott vonal.) Ma újabb területeket mentesítettek a töltés beljebbhelyezéfével. Az új töltés az árvízi medrfet sokkal szabályosabbá tette. Hasonló fejlődést látunk Szajol felett.