Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)
2. füzet - III. Lászlóffy-Böhm Woldemár: A Tiszavölgy
120 rendelkezünk, de az 1816. évi árvízről azt írja Vedres István mérnök, 1 hogy „Szegedről a kikindai vásárra hajókon mentek a kereskedők és mesteremberek", — holott Nagykikinda a normális körülmények között egyedül hajózható Tiszamedertől 24 km-nyire van ! Az 1855-i árvízről pedig feljegyezték, hogy az egész árterületből csupán 29,000 kat. hold maradt szárazon. 2. A Tisza árvízi szabályozása. A szabályozást 1833—1841 között a Tisza részletes térképezése előzte meg, ugyanebben az időben állították fel az első tiszai vízmércéket is. 2 A felvétel befejeztével Vásárhelyi Pál, az országos építészeti igazgatóság hajózási felügyelője 1845-ben elkészíti a Tiszaszabályozás vázlatos terveit, amelyekben a hangsúly az árvizek gyors levezetésén van. Ezért a Közép- és Alsó-Tiszán összesen 101 átvágást tervez, melyek az esést lényegesen megnövelik és a folyót 38%-kal rövidítik meg. A kiöntések megakadályozására árvédelmi töltések építését javasolja, de megjegyzi, hogy ezek ne helyeztessenek a parttól túlmesszire, hogy általuk is elősegíttessék az árvizek levonulása. Megszabja a munkálatok sorrendjét is : A töltésezés felülről lefelé, az átvágások elkészítése a torkolattól felfelé történjék. Az országos fontosságú kérdésben az érdekeltek szükségesnek tartották véleményadásra Paleocapa Péter lombard—velencei cs. kir. építési főigazgatót is meghívni, aki Vásárhelyivel szemben csupán 21 átvágást hoz javaslatba (és csak a Tokaj alatti szakaszon), azonkívül a parttól messzefekvő töltésezést ajánl, mert ezáltal a begátolás okozta árvízszín-emelkedés csekélyebb (1847). Az átvágások kérdésében Paleocapa óvatos volt és tudatában volt annak, hogyha a Tokaj fölötti, aránylag nagyobb esésű szakaszon átvágásokkal gyorsítja meg az árhullámok útját, az alsóbb szakaszra zúdítja a vizet és annak helyzetét súlyosbítja. Ezzel szemben Vásárhelyi az árhullám levonulásának meggyorsítására fektetett minden súlyt, mert a gátak állékonysága és a védekezés költsége szempontjából ez a kérdés végtelenül fontos. Belátta ezt később Paleocapa is és utólag az eredeti tervében felsorolt átvágások számának szaporítása mellett nyilatkozott. Ami pedig Paleocapa aggodalmát illeti, hogy tudniillik az Alsó-Tisza helyzete súlyosbodni fog, a helyi adottságok miatt ezzel mindenképpen számolni kellett. A Körös torkolatától (Csongrádtól), de különösen Szegedtől lefelé, részben a meder kevésbbé kanyargós volta, részben a Duna visszahatása miatt sem átvágásokkal, sem más módon nem lehetett a lefolyási viszonyokat olyan gyökeresen megjavítani, amint az kívánatos lett volna, a felsőbb szakasz helyzetén pedig mindenképpen segíteni kellett. A töltések vonalozásának kérdésében feltétlenül Vásárhelyinek volt igaza. A folyóhoz közelebb fekvő és az árvíz levonulási irányát követő töltések tisztán tartott hullámtér esetén mintegy kibővítik a medret és az így megjavított lefolyási viszonyok részben ellensúlyozzák a gátak közé szorított árvíz szintjének emelkedését. Vásárhelyi a töltések vonalozásával is a levonulási idő megrövidítésére törekedett. 1 Vedres István : A túl a tiszai nagyobb árvizek eltéríthetéseiről egy-két szó. Pest, 1830. 2 A térképezés 1 : 3600 méretarányban történt és vele kapcsolatban 1869 keresztszelvényt is felvettek.
