Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - III. Lászlóffy-Böhm Woldemár: A Tiszavölgy

110 32 m (átlagban 4-5 cm/km). Az így jellemzett, úgyszólván esésnélküli, hatalmas síkságra heves vízjárású mellékvizek zúdítják vizüket. Az Északkeleti Kárpátokban eredő mellékvizeknél a félig áteresztő kőzetek kiegyenlítőleg hatnának a vízlefolyásra, ha nem dolgoznék ez ellen a hatalmas esés, és nem volna ez a hegyfal a Földközi-tenger felől érkező bő csapadék felfogója. Az Erdélyi medence dombvidékéről elinduló vízfolyások esése aránylag kisebb, de ezt a jórészt vízzáró kőzetek kedvezőtlen értelemben ellensúlyozzák. A Bodrog vízvidéke nem tulmagas (7—800 m), felszíne félig áteresztő, de azért tetemes víz2. ábra. A Tiszavölgy hidrológiai térképe. 1. áteresztő, 2. félig áteresztő, 3. vízzáró felszín. mennyiséget hoz a Tiszába. A Sajó—Hernád lazább felépítésű völgyeiből főkép sok hordalék kerül a befogadóba. Maga a folyó aránylag rövid felső folyás után Tiszaújlaknál lép a síkságra, ahol már csak kígyózó mederben tud tovahaladni. Középszakasz. Jellegének megfelelően medrét mélyíteni nem bírja, befogadóképessége kicsi, a síkságra zúduló árvizek azért szétterülnek és a folyó az ember szabályozó tevékenysége nélkül hónapokig víz alatt tartaná árterét, amint azt 100 évvel ezelőtt még majdnem minden tavasszal meg is tette. A széles síkságon elterülő vizek a vízzáró talajba még beszivárogni sem tudtak és a posványokat csak a nyári nap heve tüntette el. A Maros-torkolat alatti Alsó-Tiszán már a Duna visszahatása érezhető. Különösen a tavaszi árvizeknél jelentkeznek a lefolyási nehézségek, mert ilyenkor a Tiszán és Dunán egyszerre lépnek fel a magas vízállások.