Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - III. Kenessey Béla: Az 1885 : XXIII. tc. alapján megállapítható hozzájárulás és az eljárás lebonyolítása

25 Az állam hozzájárulása a jelzett módon várható adóemelkedés mértékéhez és a viszonykohoz képest egyszerűbb esetekben lehet hosszabblejáratú kamatmentes, vagy csak alacsony kamatú kölcsön, vagy lehet ugyancsak a viszonyokhoz mért nagyságú segély is, aminek az érdekeltek javára való betudása hatósági feladat volna. A most hangoztatottakra módot adó 1914. XXXVIII. tc.-et az 1931. évi XV. tc. hatályon kívül helyezte. Azt kell hinnem, hogy az abban lefektetett elvek erre vonatkozó részének felelevenítését a jobb idők beállása meg fogja hozni. Ha adott esetekben az állam nem nyújt segítő kezet, a teljesen rossz területek birtokosai keserves helyzetbe kerülnek, amibe pedig — amint az már nem egy esetben megtörtént — csak azért jutottak bele, mert a hatóság a munkálatokat hatalmi szóval elrendelhette, de amibe azokat belehajtani nem lett volna szabad. Az 1931. XV. tc. 5. §-a egyébként igen üdvös rendelkezést tartalmaz, ami a 6. § első bekezdésének azzal az intézkedésével kiegészítve, hogy az 1885. évi XXIII. t.-c. 40. §-a alá tartozó munkálatok létesítési és fenntartási költségeit ugyanazon törvény 121. §-ának hatálya alá utalta, bizonyára sok, eddig alig leküzdhető nehézségek megszüntetésére fog vezetni. Ezzel kapcsolatban kellene most már tárgyalnom a birtokosok bevonásának mikéntjét is. Mivel azonban erre vonatkozólag önálló javaslatom van, azt az utolsó fejezetben mégis külön tárgyalom. A parti birtokok tekintetében két különleges helyzet lehetséges, amikre már a gyakorlatban is voltak példák. Az egyik eset az, amikor a vízfolyás bizonyos szakaszán a partok olyan magasak, hogy azokon az árvíz még a legszélsőségesebb esetben sem léphet túl. Ilyen eset fordulhat különösen akkor elő, ha a vízfolyás igen keskeny szorulaton megy át. A szorulat a vízfolyást valósággal ketté osztja, mert benne a mederből különben kilépni kényszerülő vizek nem terülhetnek szét, hanem, ha még olyan csekély mértékben is, megduzzadnak. Ilyenkor azután a viszonyok és körülmények pontos mérlegelése mellett esetleg leghelyesebb, ha a szorulat felett és alatt lévő vízfolyásszakaszt külön-külön kezeljük és a magasparti birtokosokat semmivel nem terheljük. Ezt annál inkább megtehetjük, mert a szorulatokban a meder a helyzetnél és a viszonyoknál fogva, rendszerint túlfejlődött. Ha azonban bármiféle ok mégis kívánatossá tenné a magasparti birtokok bevonását is, az természetesen csak igen alacsonyfokú lehet. Ottan esetleg az érdekelt terület határát a parthoz igen közelre, pár méternyire odavisszük és úgy számítjuk ki az egyes parcellákból érdekelt területsáv nagyságát. A másik eset az, amikor a vízfolyást valamiféle, terjedelmesebb, egy vagy több tó szakítja meg, aminek hatása az ottan való vízraktározódás folytán az árvíz elnyúlásában, s ami talán még ennél is fontosabb, csökkentésében nyilvánul meg. Ebből egyben az következik, hogy a vízfolyásnak a tó feletti és alatti szakasza más és más egyéniségű, amit a jókarbahelyezésnél figyelmen kívül hagyni nem lehet. 3. A községek hozzájárulása. A községek bevonása általában két alapon lehetséges. Bevonhatók közegészségügyi szempontból és bevonhatók a szabad vízhasználatok révén.