Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - II. Zauner István: Ausztria vízügyi szolgálata és vízügyi politikája

77 III. A vízügyi szolgálat tagozódása. Az osztrák vízügyi szolgálat tagozódása nagy általánosságban megfelel a nálunk meglévőknek. A szolgálat tehát feloszlik : 1. folyammérnöki, 2. kultúrmérnöki és 3. vízrajzi szolgálatra. E három főcsoporton kívül külön csoportba tartozik a torrens-jellegü patakok, az úgynevezett vadpatakok szabályozása (Wildbachverbauung). Külön van megszervezve ezenkívül a vízikönyvi csoport, aminek működését a földmívelésügyi minisztérium irányítja ugyan, munkájának ellenőrzése azonban a tartományi műszaki hivatalok 1—1, ezzel a ténykedéssel megbízott mérnökére tartozik. Jelenleg 33 mérnök van a vízikönyvi csoportban alkalmazva. A következőkben vizsgáljuk meg közelebbről a három fő szolgálati ágnak, a folyammérnöki, kultúrmérnöki és vízrajzi szolgálatnak működését s ezenkívül a vadpatakok szabályozását. 1. FOLYAMMÉRNÖKI SZOLGÁLAT. A szolgálat hivatása a hatáskörébe tartozó folyók és patakok szabályozása és pedig a folyók szabályozása minden esetben, bármely okból válik is az szükségessé, a patakok szabályozása pedig az esetben, ha az talajjavítással nem függ össze, illetve ha a szabályozásra a vízfolyás rendezése, nem pedig kellő mélységű befogadónak, recipiensnek megteremtése céljából van szükség. A folyók és patakok szabályozása Ausztriában a háború óta óriási lépésekkel haladt előre. Kétségtelen ugyan, hogy a háborúelőtti évtizedek, sőt csaknem azt lehet mondani, évszázadok folyamán Ausztria a vízfolyásainak rendezésére már hatalmas összegeket áldozott. Az az óriási áldozatkészség azonban, amely kiváltképen 1924 óta a folyószabályozás terén tapasztalható, pár év alatt is rendkívül értékes eredményeket szült. A részletekbe ehelyütt bele nem merülve, elég, ha reámutatunk a Morvafolyó mintegy 80 km hosszú szakaszán jelenleg folyamatban levő árvédelmi és szabályozási munkára, aminek révén a rendkívül termékeny Morva-völgvében a termelés máris biztosabbá lett és néhány év alatt évtizedek mulasztásait pótolta. Vagy pedig hivatkozhatunk a Mura-folyó szabályozására, amely munkálatok a folyónak Gráctól az országhatárig, Radkersburgig terjedő szakaszán folynak és nagyrészben már befejeződtek és amiknek folyományaként, egyéb fontos eredményen kívül, Grác városának árvédelmi biztonsága 100%-ig tökélettessé vált. Vagy rámutathatunk a Dráva egyik mellékfolyójának, a Gail-folyónak nagyszabású szabályozási munkálataira, amik a folyónak körülbelül 40 km hosszú szakaszáig terjednek és eddig csaknem állandóan vízzel borított területeket adnak vissza a kultúrának. A felsoroltakon kívül az összes nagyobb vízfolyásokon (Dráva, Inn, Rába stb.) már évek óta kitartó és szorgalmas munka folyik. A munkálkodás célja kétirányú : egyrészt a vizek romboló erejének megtörése, megfékezése, másrészt a bennük rejlő energiák hasznosítása. (L. 1. sz. műmellékletet.) Hasonló lázas, lüktető munka észlelhető a kisebb vízfolyások szabályozása terén is, amiket az állam és az egyes tartományok az érdekelt területek birtokos-