Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - II. Zauner István: Ausztria vízügyi szolgálata és vízügyi politikája

76 kultúrmérnökök jelenleg már nem magánalkalmazottak, hanem tartományi, kormányzósági tisztviselők (Landesbeamten). A hatósági mérnöki szolgálatot jelenleg is a tartományi műszaki hivatalokhoz beosztott állami mérnökök látják el. Ebből a célból az egyes tartományokat építési körzetekre osztották be, amelyek műszaki vezetősége (Baubezirksleitung) az összes víziügyekben hatósági szakértőként szerepel. Az államszövetség irányító és ellenőrző tevékenysége tehát a vízügyi szolgálat mikénti berendezése és megszervezése tekintetében nem jelentékeny. Műszaki tekintetben azonban csaknem az összes vízügyi műszaki alkotások, akár folyószabályozással, akár kultúrmérnöki ténykedéssel, akár egyéb vízi létesítménnyel függenek össze, az államszövetség ellenőrzése alá tartoznak. Az államszövetségnek a víziépítkezések iránt nyilvánított kiváló gondoskodása és nagyfokú áldozatkészsége folytán ugyanis csaknem az összes víziépítkezések az államnak nagymérvű hozzájárulásával létesülnek. A hozzájárulásnak természetesen előfeltétele, hogy a létesítendő vízimunkálatok terveit az államszövetség előzetesen jóváhagyja. Ilymódon az állam befolyása a vízimunkálatoknak az egyes országokban a lehetőségig egységes alapelvek szerint és főként egységes ütemben való végrehajtása tekintetében nagy mértékben nyilvánul meg. Az állami hozzájárulások mérve nem egyöntetű. E tekintetben az egyes azonosjellegű munkálatoknál is nagy eltérések tapasztalhatók és egy egységes szabályzatnak vagy törvénynek hiánya hovatovább mindjobban érezhető. Ebben az irányban az előmunkálatok egy egységes törvény alkotására már 1920 óta folyamatban vannak, a köztársasági alkotmánynak több ízben (1920, 1925, 1929) történt módosítása folytán azonban annak végleges formába való öntése mindezideig elmaradt. Az állami hozzájárulásnak nagy általánosságban való előfeltétele, hogy az egyes tartományok legalább hasonló hozzájárulással tegyék lehetővé a vízügyi munkálatok végrehajtását. Mivel pedig az egyes országok áldozatkészsége e tekintetben az államszövetségével vetekedik és mivel az állami hozzájárulás a költségeknek igen sokszor 30—40%-áig terjed, a vízimunkálatok költségeit a legtöbb esetben 60—80, sőt nem ritkán 90%-ig közpénzekből fedezik. Az államszövetségnek és az egyes országoknak a vízimunkálatok fontossága iránt nyilvánított kiváló érzéke és az a nagyfokú támogatás, amellyel a víziépítmények létesítésénél a köz az egyesek vagy érdekeltségek segítségére siet, tette lehetővé, hogy a szomszédos állam a legutóbbi években a folyószabályozások, kultúrmérnöki és egyéb vízimunkálatok terén szinte korszakalkotó tevékenységet fejtett ki. A rendezett vízfolyások nagy száma, a kitűnő termőföldekké varázsolt lápos ingoványok, a régebben csak bizonytalan mennyiségű savanyúszénáttermő, jelenleg pedig buja legelők és rétek óriási terjedelme mutatja ennek az építőkorszaknak irígylésreméltó eredményeit. Ha ezekhez a nagyrészben állami hozzájárulással végrehajtott vízimunkálatokhoz hozzászámítjuk a csaknem teljesen a magántőke által végrehajtott vízierctelepek létesítését, úgy a jelenlegi korszakot méltán nevezhetnők Ausztria „vízügyi korszaká"-nak, amiben minden egyes tényező : állam, országrész, község és magánosok szinte erejükön felül áldoznak azért, hogy a vizek romboló hatalmát megtörve, annak áldásait, az abban rejlő energiákat minél bőségesebben kamatoztassák az állam minden egyes polgárának javára.