Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - III. Kenessey Béla: Az 1885 : XXIII. tc. alapján megállapítható hozzájárulás és az eljárás lebonyolítása

23 változtat. A zavaró hatást pedig a vízfolyásnak érintett szakasza, vele együtt a völgy is megérzi. Tehát ha azonos zavaró hatás mellett az egyik használat kisebb, a másik pedig nagyobb haszonnal jár, az a völgy szempontjából teljességgel közömbös és igazságtalanság volna ezen az alapon az egyiket kisebb, a másikat pedig nagyobb hozzájárulásra kötelezni. Ezért az alábbiakban a használatoknál a haszon helyett a vízfolyás lefolyási viszonyaiba belevitt zavaró körülményt veszem alapul, ami hidromechanikai alapon szinte teljes pontossággal kifejezhető és úgy kísérlem meg a hozzájárulás nagyságának megállapítását a már mondottak szerint ideális hozzájárulási területtel. Tisztában vagyok vele, hogy a haszon helyett a káros hatás mértékéül vétele ellentétben van a 40. § szavával. De azzal is tisztában kell lennünk, hogy amikor az 188-5. XXIII. te.-et meghozták, az teljesen új dolog lévén, lehetetlen volt minden, a jövőben felvetődő kérdést előrelátni, s mert akkor a vízhasználatok a maiakhoz képest általában nagyon primitívek és meglehetősen egyoldalúak voltak, amiknél a haszon kérdését úgy, ahogy még meg lehetett oldani, egyáltalában nem számíthattak a használatok mai sokféleségére, azoknak minden irányban való fejlődésére. A ma meglévő jogi állapot azonban nem lehet örök időre megmerevített. Eddig is, ha valamelyik törvény bizonyos intézkedéseiről az élet tanítása folytán kiderült, hogy azok tovább nem tarthatók fenn, a változott viszonyoknak és a helyesebb felfogásnak többé nem felelnek meg, mindig megtalálták a megváltoztatás módját, a novelláris módosítást. Ilyen módosításra szorul a 40. § ama rendelkezése is, amelyik mindenütt, válogatás nélkül a haszonarányt teszi meg döntő fontosságú, alapvető követelménynek. Egyáltalában nem kívánom állítani, hogy a később előadandók Kolumbusz tojása volna. Azokat csak kísérletnek kívánom tekinteni, azért ha velük a további és pontosabb meghatározások útját nyitottam meg. fáradozásom gyümölcse máris megvan. * * * A további tárgyalásoknál az előbbi fejezetben követett sorrendet tartom meg. 1. A parti birtokos hozzájárulása. Az I. fejezetben már bőségesen előadtam, hogy a parti birtokos érdekeltsége milyen és hogy egyes esetekben a törvényben kimondott kötelezettség teljesítéséből mikor háramlik reá haszon. A törvény szavát, hogy nevezetesen minden kötelezettség elsősorban a parti birtokost terheli, nem egy esetben úgy vélték kielégíteni, hogy közvetlenül a part mellett fekvő birtokokból bizonyos szélességű szalagot lehasítottak és annak érdekeltségét néha nagvonis egyéni meggondolással, külön állapították meg, úgyhogy azoknál a területegységre nagyobb teher jutott, mint az ártérieknek nevezhetőkre. A lehasítás a mondottak szerint a parti birtok címén történt. Ha azután később a birtokviszonyban olyan változások történtek, hogy a volt parti birtok egy része ezt a jellegét elveszítette, a nem parti birtokká váltat a törvény szava alapján máris károsodás érte. A leghelyesebb és általában a leginkább gyakorolt eljárás szerint nem tesz-