Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - III. Kenessey Béla: Az 1885 : XXIII. tc. alapján megállapítható hozzájárulás és az eljárás lebonyolítása

1<J csökkentjük a meder vízmennyiségét, tehát a lefolyási viszonyokba károsan avatkozunk be. Ezért érdekelt voltuk nyilvánvaló. A másik és a most említettől lényegesen eltérő esetben a használat csak duzzasztás segítségülvétele mellett lévén gyakorolható, természetes, hogy a mederben való, akár ideiglenes, akár állandó duzzasztás lényeges befolyással van a lefolyási viszonyokra. Ez a befolyás pedig nemcsak a duzzasztó mű felett, a duzzasztás határán belül nyilatkozik meg, hanem az alatt is és pedig a viszonyok szerint néha tekintélyes mederhosszban. A duzzasztó birtokosának a mű felett való érdekeltsége annyira, nyilvánvaló, hogy azt itten bővebben fejtegetni nem szükséges. Meg kell azonban mondanom, hogy miért van meg az érdekeltség és milyen hosszban a mű alatti szakaszon is. Ennek fejtegetésénél ismét két esetet kell megkülönböztetni : Az egyikben a vizet oldalra kivezetik és valamilyen célra való felhasználás után a szivárgás folytán előálló veszteségek leszámításával a vízfolyásba ismét visszavezetik. Az ilyen használatokat itten felsorolni feleslegesnek tartom, mert azokat mindenki ismeri. Általában vízerőművek. Az ilyen használatok a víz kivétele és visszavezetésének helye közti szakaszon a vízfolyás természetét a szó legszorosabb értelmében megváltoztatják, mert az oldalra vezetett víz mennyiségéhez képest csökkentik a meder természetes fejlettségét biztosító víznek az idő egységében lefolyásra kerülő mennyiségét. Ha pedig ezen a szakaszon akár ideiglenesen, akár állandóan csökkent menynyiségű víz folyik le, abból egyúttal az is következik, hogy a meder természetes önfenntartási képessége is kisebb fokú. Ebből ered az a nem elég figyelemre méltatott tény, hogy a vízkivétel és visszavezetés közti, közbeeső mederszakaszok az oldalra való kivezetés kisebb vagy nagyobb fokához képest még akkor is bizonyos fokú visszafejlettséget mutatnak, ha a többi szakaszok egyébként természetesen fejlettek. Ez a megállapítás korántsem jelenti azt, hogy a tárgyalt közbeeső szakaszon a jókarbahelyezésnél bizonyos mértékig kisebb vízmennyiséggel lehet számítanunk, mint amennyi az ilyen módon igénybe nem vett szakaszon veendő alapul. Ennek megértésére elég az arra való utalás, hogy a külön műcsatornán fennálló használatok időközönként megkövetelik a víznek róluk való elterelését és a műcsatorna teljes kiürítését. Ekkor tehát a duzzasztóhoz érkező egész vízmennyiségnek akár fennmaradó duzzasztás mellett, akár pedig anélkül, a rendes üzem esetében kevesebb vizet szállító megkerülő mederszakaszon kell lefolynia. Ha ugyanekkor a vízfolyásnak éppen az a közepes árvize van meg, amit a többi mederszakaszoknak kiöntés nélkül kell levezetniök, ezt a feltételt a közbeeső szakasznak is ki kell elégítenie. Tehát a vízfolyás egysége követeli meg, hogy a közbeeső mederszakasz a többi szakaszok lefolyási viszonyait ne zavarja meg, ebben a tekintetben azokkal azonos természetű legyen. A duzzasztó művel kapcsolatos használatoknál tehát a mű birtokosának érdekeltsége nemcsak a duzzasztás határán belül van meg, hanem a müvet megkerülő egész mederszakaszon is. Itten kell közbevetőleg megjegyeznem, hogy a most tárgyalt közbeeső mederszakaszt igen sok esetben tévesen árapasztónak nevezik el. Pedig az nem más, mint a vízfolyásnak még akkor is természetes medre, ha azt mesterségesen állították elő. 2*