Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - III. Kenessey Béla: Az 1885 : XXIII. tc. alapján megállapítható hozzájárulás és az eljárás lebonyolítása

20 A másik tárgyalandó eset az, amikor a megduzzasztott víz egy részét véglegesen el is vonják, s annak legfeljebb csak csekély része jut vissza a vízfolyásba. Ez történik például öntözéseknél. Ha az ilyen használat külön csatornán van, a közbeeső szakaszból való vízelvonás csupán időleges, ennélfogva az elvonásnak a szakaszra való hatása is kisebb fokú, mint az előbb tárgyalt esetben. Az érdekeltség azonban ekkor is fennmarad, habár kisebb mértékben is. Erre az esetre a netalán közbevetendő észrevételekre való tekintettel meg kell mondanom, hogy minden öntözésnél kell lenni lecsapoló csatornának is, ami a csurgalékvizet, vagy a kivett víznek öntözésre fel nem használt részét az anyamederbe visszaállítja. Ebben a tekintetben még a külön csatornán gyakorolt permetező öntözés sem kivétel, mert, amint annak érdekében a vizet a mederből oldalra vezetjük ki, sohasem lehet a változó igénybevétel miatt a vízkivételt úgy szabályozni, hogy bizonyos mennyiséggel többet ne vegyünk ki a feltétlenül szükségesnél. A duzzasztó műveknél abban a tekintetben is különbséget kell tenni, hogy a duzzasztás a használat milyenségére való tekintet nélkül állandó jellegű-e, vagy csak időleges. Állandó jellegű duzzasztásnál az érdekeltség is állandó, míg időlegesnél csupán időleges. Állandó jellegű duzzasztással a vízhasználat milyenségére való tekintet nélkül általában szilárd koronájú duzzasztóknál találkozunk. A duzzasztó művek révén való hozzájárulás kérdésének tárgyalásánál ki fog tűnni, hogy a vízhasználat nem működése esetében csak akkor lehet a duzzasztás folytán való hozzájárulás mértékének indokolt leszállításáról beszélni, ha a mű olyan zsilipes szerkezettel van egyesítve, ami legalább a normális üzemvizet duzzasztás nélkül bocsátja keresztül. Ez a megoldás azonban nemcsak a most említett szempontból, hanem azért is előnyös, mert a mű felett különben bekövetkező nagyobbmérvű feliszapolódásnak is elejét veszi. Ez pedig a meder fenntartást könnyíti meg. f) A törvényhatóságok érdekeltsége. Csakis megyei törvényhatóságok kerülhetnek szóba, mert amennyiben városiakról van szó, azok általában a községek módjára bírálandók el. A vízjogi törvény végrehajtása során hozott miniszteri elvi döntések a törvényhatóságok érdekeltségét rendszerint az érintett utak folytán állapítják meg. Ha tehát a törvényhatóságok érdekeltségét vizsgálni kívánjuk, azt ebben a pontban tenni felesleges, mert hiszen az a következő pontban úgy is sorra kerül. Itten azonban ki kell emelnem, hogy az utak révén nemcsak a törvényhatóságok, hanem a járások, a vicinális útcsoportok, a községek, sőt maga az állam is érdekelt lehet. A törvényhatóságoknak az utakon kívül még közegészségügyi szempontból is lehet akkor érdekeltségük, ha valamelyik község az ennek folytán ráháruló terheket egymagában viselni képtelen, amikor tehát a közegészségügyi törvény alapján magasabb közigazgatási egység hozzájárulására van szükség. Ez a kérdés azonban külön megbeszélést nem igényel, mert az a községek érdekeltségének keretében oldandó meg és a község dolga, hogy a vármegye, vagy az állani segítségét kieszközölje. Az ilyen esetben való segítés mértékének megállapítása pedig