Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - III. Kenessey Béla: Az 1885 : XXIII. tc. alapján megállapítható hozzájárulás és az eljárás lebonyolítása

18 Vegyük most már a felsoroltakat sorra. Ami a község közegészségének előmozdítását illeti, arra általános szabály helyett csak az mondható, hogy bizonyos esetekben a munkálat előnyei kétségtelenek. Különösen áll ez arra az esetre, ha természetes vízlefolyási viszonyok a nagy évi csapadék miatt meglehetős mélységű medret követelnek meg, amiben a kiöntés mélkül megférő vizek mennyisége jelentékeny, vagyis akkor, amikor a 40. § alapján elrendelhető munkálatok keresztülvitele folytán a község közvetlen közelében lévő mocsaras helyek megszüntetése is várható. Ez a belsőségek körüli mocsaras állapot az, ami néha ma is félrevezeti nemcsak a kultúrmérnöki hivatalokat, hanem a hatóságokat is. Ez okozza, hogy a 40. § alapján a községek mellett néha olyan munkálatokat, illetőleg olyan méretű medermélységeket is elrendelnek, amik a 40. § hatályán kívül esnek. Ha tehát egyáltalában nem lehet elkerülni, hogy a község közegészsége érdekében lokálisan ne csináljunk medermélyítést, annak következményeit feltétlenül a községre kell hárítani. Az ilyen munkálatból a községre háramló teher megállapításával a következő fejezetben foglalkozom. A most mondott medermélyítés szüksége a legtöbb esetben könnyen elkerülhető, ha a mocsaras helyet külön csatornával csapoljuk le, ami azután a vízfolyásba alkalmas helyen betorkoltatható. Az ilyen munkálatokat egyébként a hatósági kényszerrel elrendelhető 40. §-os munkák rendszerint igen megkönnyítik. A jókarbahelyezés folytán a községre közegészségi szempontból háramló előnyök — ha ilyen szempontok egyáltalában kielégítendők — kétségtelenné teszik a községeknek érdekelt voltát. Ami már most az e pont elején felsorolt egyéb vízhasználatokat illeti, mivel azok a vízjogi törvény 25. §-ában körülírt szabad vízhasználatok, azokra mindenekelőtt hangsúlyozni kívánom, hogy a gyakorlásukra szánt helyeket az eljárás során feltétlenül ki kell jelölni és ottan mindazokat az intézkedéseket megtenni, amik a használatokkal való élést megkönnyítik, azt lehetőleg veszélytelenné teszik és egyben az azok folytán várható káros hatásokat a legkisebb mértékre szorítják le. Az ugyanis kétségtelen, hogy a szabad vízhasználatok túlnyomó részben olyanok, amik a vízfolyás medrének és partjainak fenntartását károsan befolyásolják. Ha tehát a községeket ezen az alapon hozzájárulásra kötelezik, az nemcsak méltányos, hanem jogos is. e) A vízhasználatok, illetőleg azok birtokosainak érdekeltsége. Amennyiben egyes magánszemélyek a vízfolyás vizét szabad vízhasználatokkal veszik igénybe, azok külön megbeszélést nem igényelnek, mert a velük való elbánás megegyezik a községeknek hasonló vízhasználatok folytán való érdekeltségével. Ebben a pontban tehát azok a használatok beszélendők meg, amik a szabadhasználatok fogalmi körén kívül esnek, s amiknél általában két esetet kell megkülönböztetni. Az egyik eset az, amikor a használat gyakorlásához duzzasztás igénybevétele nem szükséges. Ilyen például ha a vizet a vízfolyásból valamiféle vízemelő szerkezettel emeljük ki valamilyen célra. A cél lehet például öntözés, tógazdaság, majoroknak itató és használati vízzel való ellátása, stb. Ilyen használatoknál