Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - III. Kenessey Béla: Az 1885 : XXIII. tc. alapján megállapítható hozzájárulás és az eljárás lebonyolítása

17 előbbi esetben, előnyös, mert az elárasztás ritkább lesz, habár annak magasságában lényeges változás ekkor sem várható. Vizsgáljuk meg most már az ártéri birtokos helyzetét a völgy irányára keresztben mozgó talajvizek szempontjából. Ha a vízfolyás a völgy legmélyebb vonalán halad és a meder elhanyagolt, a mederben normálisan lefolyó vizek is magasan állanak és a meder felé tartó talajvizek színét is felemelik. A mederben lefolyásra kerülő víz magassága tehát hatással van a talajvizek állására is. A hatás annál szembeötlőbben nyilvánul meg, minél hosszabb ideig tart a mederben a magasabb víz és minél áteresztőbb természetű a talaj. Különösen a talaj áteresztő voltának van akkor lényeges befolyása, ha a magas víz aránylag hosszabb ideig tart, ami főként hóolvadások alkalmávval gyakori jelenség. Miután pedig a hóolvadások vizének mielőbbvaló levezetése általános gazdasági érdekből is kívánatos, mert különben a talaj nem melegedhetik fel elég gyorsan, ebből egyúttal az is következik, hogy a jókarbahelyezés az ártéri birtokra feltétlenül előnyös, habár az előny nem is magas fokú. Egészen más a talajvizek szempontjából való helyzet akkor, ha a vízfolyás partjai felmagasodottak, mert ha akkor a természetesen való fejlettségnek megfelelő mederállapotot meg is teremtik, a völgy két oldalán a legmélyebb helyek felé két irányból is jutnak talajvizek. Nevezetesen elsősorban is odakerülnek a völgy oldaláról lefelé mozgók, másodsorban pedig azok, amik akár az elhanyagolt, akár a jókarbahozott mederből odaszivárognak. Ezek az utóbbiak annál nagyobb menynyiségűek, minél magasabb fokú a part felmagasodás, minél elhanyagoltabb a vízfolyás és minél áteresztőbb a talaj. A községek érdekeltségére való áttérés előtt a felmagasodott partú vízfolyások mellett maradva, a köteles tárgyilagosságnál fogva meg kell mondanom, hogy azok esetében a 40. § alapján való munkálatoknak hatósági kényszerrel való elrendelése annál indokolatlanabb, minél nagyobb fokú a partok felmagasodása és minél inkább közeledik a vízfolyás a függőmedrűséghez. Ugyanis az előadottakból minden bővebb magyarázat nélkül kiolvasható, hogy ilyen esetben a völgy legmélyebb részei elmocsarasodnak, s hogy ezen az állapoton a 40. § alapján való munkálatok általában nem segítenek. Ilyenkor tehát jókarba lehet ugyan helyezni a vízfolyást, azt nagyobb vízvezetőképességűvé lehet ugyan tenni, de a völgy mély részei csak akkor lesznek gazdaságilag jobban kihasználhatók, ha azokat a völgy irányában vezetett párhuzamos árkokkal le is csapolják. Ezek a párhuzamos árkok azután valamely lejjebb fekvő alkalmas ponton a vízfolyásba beletorkoltathatók. d) A községek érdekeltsége. A vízjogi törvény végrehajtása során keletkezett döntvények a községek érdekeltségét rendszerint azon az alapon mondják ki, hogy a jókarbahelyezés elsősorban is a közegészségre hasznos, másodsorban pedig azért, mert a lakosság a vizet itatásra, mosásra, házi célokra használhatja fel, ezenkívül haszna van a tűzrendészeti szempontok kielégítése mellett abból is, hogy a vízfolyás a vizet kedvelő baromfi nevelését megkönnyíti, nyári időben pedig a szerekkel a mederbe beállva, azok összeszáradása ellen egyszerűen védekezhetnek. Az utóbbiak a vízjogi törvény értelmében való szabad vízhasználatok. Vízügyi Közlemények. 2