Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)
1. füzet - III. Kenessey Béla: Az 1885 : XXIII. tc. alapján megállapítható hozzájárulás és az eljárás lebonyolítása
15 Ez a most említett gyakorlat ugyan ellentétben látszik lenni a törvény szavával, de az ellentét csak látszólagos. Eltekintve ugyanis attól, hogy ezt a gyakorlatot a legmagasabb fórumok is elfogadták, a parti birtokost parti birtokának érdekelt terjedelme révén mindig bsvonják úgy a jókarbahelyezés, mint a későbbi fenntartás költségeihez. A 40. §-va\ kapcsolatban az ,,ártér' 1 kifejezés használata bizonyos magyarázatot igényel. Elsősorban is rá kell mutatni arra a döntő tényre, hogy a 40. § alapján ármentesítést csinálni nem lehet és пет, is szabad. Hiszen nyilvánvaló, hogy az elrendelhető mederméretek nem lehetnek nagyobbak, mint amekkorák a természetesen való fejlettség állapotának felelnek meg. A természetesen való fejlettség állapotának megfelelő meder méretek pedig a felső szakasz kivételével, ahol a víz kivájó munkája ellen kell védekezni, valamint azok kivételével, ahol a vízfolyás degenerálódását a befogadó magas vízállásai okozzák, mindig olyanok, amiknél a meder vízvezetőképessége megfelel ugyan bizonyos közepes árvíznek, de ez az árvíz korántsem tekinthető túlnagynak, vagy éppen a legnagyobbnak. Utalnom kell itten arra is, hogy amikor nem a degenerálódás megszüntetéséről, hanem a további medermélyítő rombolás megakadályozásáról van szó, a munkálatok már nem vonhatók a 40. § hatálya alá, valamint a 43,496/904. sz. döntvény szerint azok a munkák sem, amik a mederrendezés és a lecsatolás fogalmi körébe esnek, amik tehát nem hivatalból állapítandók meg, hanem a törvényes feltételek fennforgása esetében engedélyezés tárgyai. A most említett döntvény nem említi ugyan meg az ármentesítési munkálatokat, csak általában a mederrendezéseket, de mert az ármentesítés a vizek kártételei ellen való olyan vízrendezés, ami a mederrendezés fogalmi körébe tartozik bele, nyilvánvaló, hogy a 40. § alapján ármentesítést elrendelni nem lehet. Az a már mondottak szerint tagadhatatlan, hogy a jókarbahelyezésnél előállított meder által kiöntés nélkül levezetett víz szintén árvíznek tekintendő, de ez az árvíz az ugyancsak már mondottak szerint csak mérsékelt nagyságú, közepes lehet, amire befolyást gyakorló viszonyokat már ennek a fejezetnek a) pontjában körvonaloztam. Az ott elmondottakból már az is kiolvasható, hogy ennek az árvíznek nagyságára pontos szabályt vagy képletet felállítani nem lehet. Már említett kultúrtechnikai tanulmányomban megmutattam azokat az irányelveket és módokat, amikkel a természetesen való fejlettségnél a mederben kiöntés nélkül megférő víz mennyiségét meg lehet állapítani. Rámutattam arra is, hogy amennyiben azok a vízfolyásnak mindenütt teljesen elhanyagolt és degenerált állapota miatt célra nem vezetnének, a figyelembe veendő középárvíz nagyságát közelítően a svájci viszonyoknak megfelelő Lauterburg-íéle c) Az ártéri birtokos érdekeltsége. 1 képlettel lehet meghatározni, amiben a = az évi átlagos lefolyási tényező, h = az évi átlagos csapadék magassága méterben, f = a vizsgált helynek megfelelő csapadékterület km 2-hen.
