Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - III. Kenessey Béla: Az 1885 : XXIII. tc. alapján megállapítható hozzájárulás és az eljárás lebonyolítása

14 Nagyfokú partfelmagasodásnál a szivárgó vizeknek keresztirányú mozgása a parti birtok szempontjából ellentett is lehet, amennyiben nem a völgy oldala felől halad a vízfolyás felé, hanem afelől a völgy legmélyebb vonala felé. Ilyen esetben a parti birtok károsítása bizonyos mértékben alacsonyabbfokú ugyan, de a jókarbahozatal arra mégis előnyt jelent. A csekély és nagyfokú partfelmagasodás között persze az átmenetek egész sora lehetséges. Az eddigiekből az tűnik ki, hogy a vízfolyás jókarbahozatalánál a parti birtok érdekeltsége igen lényegesen függ a völgy viszonyaitól, illetőleg attól, hogy a vízfolyás a völgy legmélyebb vonalán halad-e, vagy nem. Vannak azonban dolgok, amik a parti birtokra mindig csak hátrányt jelentenek. Ezek közt elsőnek említendők meg a partszakadások és törések, elmosások, amiktől a messzebbfekvő birtokok meg vannak kímélve. Ez a hátrány a parti birtokot mindig, arra való tekintet nélkül terheli, hogy a vízfolyás milyen állapotban van. Abban az esetben, ha a vízfolyás elhanyagolt és azt jókarba kell helyezni, a munkálat keresztülvitelénél kiemelt földanyagot természetszerűen mindig a parti birtokon deponálják. Az így keletkező és mindig csak költséges munkálatokkal termővé tehető depónia a nagyságához képest kisebb vagy nagyobb szélességű földsávot vesz igénybe s az így előálló területveszteséget még az is súlyosbítja, hogy a jókarbahelyezett meder partéle és a depónia vízfelőli lába közt egy a viszonyoknak megfelelő szélességű padka is hagyandó. Általában csökkenti a parti birtok kihasználható terjedelmét az is, hogy a használattal a legritkább esetben lehet a partélig elmenni. Az is hozzájárul terheihez, hogy rendszerint minden ellenszolgáltatás nélkül kell tűrnie, hogy a padkákat a későbbi jókarbantartásnál anyaglerakóhelyül használhassák fel és hogy ottan a munkálatok érdekében szabadon járjanak-keljenek. Ezeknek a most említett hátrányoknak van azonban bizonyos ellenszámlája is: Ugyanis, ha a parti birtokos a vizet bármilyen célra felhasználni kívánja, ahhoz legkönnyebben hozzájuthat, sőt részére a vízjogi törvény bizonyos előnyöket is biztosít. Ezeket az előnyöket azonban csak az olyan nagyobb parti birtokos használhatja ki, akinek birtoka a völgyre keresztben és annak hosszában megfelelő kiterjedésű. Bizonyos haszonhoz jut a parti birtokos azon a réven is, hogy a partok és rézsűk fűtermését saját céljaira használhatja fel. Ez az előny azonban általában csak nagyon mérsékelt, mert a termés rendszerint nem valami értékes. Ehhez járulhat még az is, hogy a kaszálás előtt esetleg megvolt árvíz az amúgy is kisértékű termést beiszapolja és teljesen értéktelenné teszi. Még azt is figyelembe kell venni, hogy a rézsűk valóságos tanyája mindenféle gyomnak és féregnek. Ha tehát az eddig elmondottakat latra tesszük, a jókarbahelyezés folytán a parti birtokra egyáltalában nem állapíthatunk meg olyan előnyöket, amik annak súlyosabb megterhelését indokolhatnák. A törvény azonban a dolog természetéből kifolyólag csak a parti birtokok kötelezettségét tolhatta előtérbe. Ennek ellenére azonban mégis helyesnek kell elismerni azt a kifejlődött gyakorlatot, amely szerint nem tesznek különbséget a parti és az azokhoz csatlakozó ártérieknek nevezett birtokok közt.