Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - III. Kenessey Béla: Az 1885 : XXIII. tc. alapján megállapítható hozzájárulás és az eljárás lebonyolítása

13 Miután ebben az esetben a vízfolyás a közepeseknek nevezhető árvizeket minden kiöntés nélkül vezeti le és mert a közepes árvizek általában nem túlságosan gyakoriak, a mederben legtöbbször meglévő alacsonyabb vízállás a parti birtokra nyilvánvaló haszonnal jár. Ha azonban az árvíz nagyobb és már a mederből ki is lép, elsősorban a parti birtokot árasztja el és egyben az az utolsó is, amelyik az árvíztől megszabadul. Ez tehát a parti birtokosra nézve hátrányt jelent. Abban az esetben, ha a vízfolyás partja — amint az igen sok esetben így is van — a völgy oldalrészeihez képest felmagasodott, tehát a völgy legalacsonyabb részei a víz folyás két oldalán vannak, a mederből kilépő vizek a felmagasodás mértékéhez képest átcsapnak ugyan a partokon, de azután útjukat a völgyre keresztirányban addig folytatják, amíg a legmélyebb völgyvonalat el nem érték. Ez máielőnynek látszik ugyan, de a parti birtokra tényleges előnyt csak akkor jelent, ha a partok már túlságosan felmagasodtak és azok a nagy árvizeknél sem kerülnek vagy ha igen, csak rövid időre árvíz alá. Hogy az így bizonyos előnyben részesülő parti birtok milyen széles területszalagot foglal el. s hogy arra az háramló előny mennyire értékelhető, az a viszonyoktól függ. A most tárgyalt esetre meg kell jegyeznem azt is, hogy amennyiben ilyen vízfolyásnál a helyzet javítandó, az a legritkább esetben oldható meg a áO. § alapján, mert már rendszerint olyan munkálatok elvégzése kívánatos, amik annak hatálya alá egyáltalában nem vonhatók. Abban az esetben, ha a vízfolyás a természetesen való fejlettség állapotának nem felel meg. hanem degenerált, feliszapolódott, egyébként pedig a meder a völgy legmélyebb vonalán halad, nyilvánvaló, hogy a kisebb árvizek is annál inkább kicsapnak a mederből, minél nagyobbfokú a feliszapolódás. Tehát a parti birtok sokkal gyakrabban kap árvizet és az sokkal hosszabb ideig időzik is rajta. Ha ugyanebben az esetben a partok felmagasodottak, az a parti birtokra nézve csak annyiban jelent változást, hogy ritkábban csap rajta túl a víz. Hogy azután csak éppen átcsap, vagy hosszabb ideig is időzik rajta, az a partok felmagasodásának mértékétől függ. A völgyben meglévő birtokok szempontjából azonban nemcsak azok a vizek fontosak, amik a mederben mozognak, vagy abból kicsapnak, hanem azok is, amik az altalajban megvannak és a völgy irányára általában keresztirányban mozognak. Ha a vízfolyás a völgy legmélyebb vonalán halad és állapota a természetesen való fejlettségnek megfelel, nyilvánvaló, hogy a talajvizek annál inkább beszivároghatnak a mederbe, minél nagyobb annak mélysége. Ha viszont a meder már feliszapolódott, az a feltelés mértékéhez képest a völgy irányára keresztben mozgó talajvizeket megduzzasztja. Ha ez a duzzadás már olyan mértékű, hogy a völgyben gyakorolt és a természetes vízlefolyási viszonyoknak megfelelő kultúrát károsan érinti, a parti birtok károsodása már nyilvánvaló. Ilyen esetben tehát a vízfolyás karbahozatala a parti birtokra feltétlenül hasznos. Abban az esetben pedig, ha a völgy a vízfolyás helyén felmagasodott, annak fokához képest két eset lehetséges : Ha a felmagasodás csak csekélyebbfokú, megeshet, hogy kellő mélységű medernél abba a szivárgó vizek még belejuthatnak ugyan, de magas voltuk miatt a parti birtokot mégis károsítják. Tehát ilyenkor a jókarbahozatal arra a viszonyokhoz mért előnyt jelenthet.